Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
GERSZI TERÉZ: Jacques de Gheyn két tanulmánylapja
rajznak is legjellemzőbb vonása. Ez az új, késői rajzstílus elfogulatlanabb és reálisabb ábrázolásmóddal párosult. Korábbi rajzai is a mindennapi élet sokszor intim hangulatú ábrázolásai, de ezekből még hiányzik az a frisseség és közvetlenség, az ábrázolt jelenségben való elmélyedésnek az a foka, amely késői rajzait jellemzi. Amilyen mértékben sikerült megszabadulnia a manierista művészi szkémáktól és formuláktól, olyan mértékben jutott egyre közelebb a valósághoz, amelynek minden kis apró jelenségét figyelemre és ábrázolásra méltónak találta. Műveinek érzelmi motiváltsága, különösen a késői rajzait átható bensőségesség, szintén olyan vonása művészetének, amely a pre-rembrandtistákéhoz fűzi lapjait. A Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteményében levő, másik Jacques de Gheyn rajz 5 témája « Hippokratész látogatása Démokritosznál » 6 szintén ebben a körben volt kedvelt (58. kép) ; Lievens, Lastman, Moeyaert és Backer is megfestette a jelenetet. 7 A rajz a kompozíció tekintetében némi rokonságot mutat képeikkel, megoldása azonban sokkal egyénibb annál, semhogy valamelyikkel is közvetlen összefüggésbe lehetne hozni. Figyelemre méltó, hogy a rajz jobb oldalán ábrázolt Hippokratész arcvonásai mennyire emlékeztetnek a budapesti tanulmánylap közepén látható fiatal férfiprofilra. 8 Ebből és a két rajz stílusának azonosságából arra következtethetünk, hogy nagyjából ugyanabban a periódusban, feltehetően az 1620-as években keletkezhettek. Regteren Altena feltételezése szerint e szokatlan témájú rajz Huygens ösztönzésének az eredménye. 9 Huygens, aki élénk érdeklődéssel viseltetett a festészet és a festők iránt, jó barátságban volt az ifjabb Jacques de Gheynnel, és ismerte Rembrandtot és Lievenst is. Valószínű, hogy Jacques de Gheyn az ő közvetítésével ismerkedhetett meg a két fiatal leideni művésszel. 10 Már Bredius felvetette azt a gondolatot, hogy Jacques de Gheyn művészete hatással lehetett a fiatal Rembrandtra. 11 Regteren Altena is kitért monográfiájában erre a problémára, de figyelmeztetett, hogy nem szabad e befolyást túlértékelni. 12 Ennek szem előtt tartásával mégis rá kell mutatnunk arra, hogy Jacques de Gheyn Rembrandt egyik legjelentősebb előfutárának tekinthető, nemcsak a kettőjük rajzművészetében kétségtelenül meglevő stiláris kapcsolatok miatt, hanem emberi és művészi alkatuk rokonsága alapján is. Jacques de Gheynt művészetének sokrétűsége, ábrázolásainak eredetisége, a valósághoz, a hagyományokhoz és az olasz művészethez való viszonya, humanista műveltsége és szemlélődő természete avatja Rembrandt szellemi rokonává. Rembrandt sok esetben használt fel műveiben idegen motívumot vagy kompozíciós megoldást; egyik korai, Szent Pált ábrázoló rézkarcánál például nyilvánvalóan 5 Jacques de Gheyn.: Hippokratész látogatása Démokritosznál. Toll, biszter, 172 X 228 mm. Esterházv (27.14. Gheyn) gyűjtemény. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 1335. 6 Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte. III. 1249. E képek témájához közvetlen ösztönzésül egy 1603-ban kiadott dráma szolgálhatott, amely Hippokratész apokrif leveleinek egyik passzusára támaszkodott. 7 A három előbbi mester kompozícióját sok rokon vonás kapcsolja össze, feltehetően Lastman képe szolgált mintaképül Lievensnek és Moeyaertnek is. Vö. S c h n eider, II. : Jan Lievens, sein Leben und seine Werke. Haarlem, 1932. 16. 8 Regteren Altena, J. Qu. van : i. m. 47, említi, hogy ugyanazok a fejtípusok néha több lapon is szerepelnek. » Regteren Altena, J.Qu, van: i. m. 43. 10 Az ifjabb Jacques de Gheyn testamentumában több Rembrandt kép is szerepelt, amely valószínűleg az idősebb Jacques de Gheyn hagyatékából származott. Regteren Alte n a, J. Qu. van: i. m. 102—103. 11 Bredius, A.: Rembrandtiana. Oud Holland 1915. 126. 12 Regteren Altena, J. Qu. van: i. m. 106.
