Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.
a hagyományos megjelölés ebben az esetben is hitelt érdemlőnek bizonyult. Felismerése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század során Giorgione művészetéről alkotott, erősen purifikált képet a valóságnak megfelelőbben kiszélesíthessük. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból a Bartolommeo deUa Nave gyűjtemény hagyományos Giorgione megjelöléseinek nem kicsiny a jelentőségük. A további, 51. sz. tétel « Faire head » meghatározása azonban sajnos nem elegendő ahhoz, hogy a képet a Lipót Vilmoshoz került olasz renaissance portrék tömegében azonosítsuk. Egyszerűbb és világosabb a helyzet a Giorgione « Önarcképe »-ként meghatározott 52. számú festmény esetében. Lipót Vilmosnál « Man sagt es sey von Giorgione Original » utalással bukkan fel (246 sz.), a császári gyűjteményben egészen a XVIII. század közepéig Giorgione nevét viseli. 46 Eredetiben, a budapesti múzeumban viszonylag kevesen látták, a « Violante »-hoz s a « Jegyespár » képekhez hasonlóan nemzetközi kiállításon sohasem szerepelt, s így hosszú ideig a braunschweigi Giorgione « Önarckép » másolatának, egyesek Dosso művének tartották. 47 A rongáltsága ellenére is kiváló kvalitású kis papírfestményben L. Justi s az utóbbi időkben L. Baldass, W. Suida Giorgione eredeti tanulmányát, a Hollar metszetén megörökített nagyobb « Önarckép » vázlatát vélik felismerni. 48 Mindenesetre figyelemre méltó az a körülmény, hogy a Vasari majd Ridolfi által közzétett fametszetes Giorgione arckép nem a páncélos mellvértes braunschweigi típust örökíti meg; a budapesti képhez hasonlóan egyszerű ruhában, a zubbonyból kibukkanó gallérú ingben ábrázolta a festőt, a test tartása is a budapesti ábrázolásnak megfelelő (54—55. kép). Minden jel arra mutat, hogy e fametszetek erre az egykori velencei hagyományos Giorgione « Önarckép »-re, s nem a braunschweigi mellvértes Dávid-típusra nytilnak vissza, A braunschweigi portré a XVIII. században a salzdahlumi gyűjteményben bukkan fel, s a kutatók többségének véleménye szerint a Wenzel Hollar által megörökített « Dávidönarckép » fennmaradt töredéke. 49 Akár elfogadjuk ezt az azonosítást, akár nem, világosan rá kell mutatnunk arra, hogy a budapesti « Önarckép » nem másolata a braunschweigi példánynak, s ha a kép rossz fenntartási állapota meg is nehezíti a pontos meghatározást, okvetlenül érvényt kell szereznünk e vitathatatlanul magas művészi értékű, a XVII. század elején Velencében Giorgione műveként értékelt alkotásnak. Igen érdekesek és tanulságosak a velencei inventár utalásai a Giorgionéhcz közel álló mesterekkel kapcsolatban: mint már a Violante-kép esetében Vincenzo 46 Ltsz. 8t>, olaj, papír fára vonva, 31,5x28,5, P i g 1 e r, A. : i. m. 232. Giorgione műveként szerepel Teniersnck Lipót Vilmos főherceg gyűjteményéről készített különböző galérialátképein (München, Wien, Madrid), a Storffer miniatűrülventár III. kötetében, a Prodromusban stb. A Violante képmáshoz hasonlóan eredetileg ez is nagyobb volt, s erősen megcsonkítva, meglehetősen rossz állapotban maradt fenn, 47 Mendelsohn, H. : Das Werk der Dossi. München, 1914. 59 (Dossi); Venturi, A. : Storia deh'arte italiana. Milano, 1928. IX./III. 975. (Dossi) ; Berenson, B. : i. m. 123. (Palma Giorgione után). 48 Baldass, L. : id. cikk 1955. 113 és Baldass, L. : Eine Porträtskizze vom jungen Tizian. Zeitschrift für Kunstwissenschaft IX. 1955. 193. «Vom Braunschweiger Bild unterscheidet es sich erstens durch die einfachere Haltung, . . . zweitens durch das zeitgenössische Kostüm, drittens durch die flüchtigere, skizzenhafte Behandlung der Gewandung. Alle diese drei Punkte sprechen für die frühere Entstehung des Budapester Bildes. Die Skizze ist nach dem lebenden Modell gemalt». 49 Kiállítva az 1955. évi velencei Giorgone kiállításon 1. Giorgione e i Giorgioneschi. 44 No. 20 (eredeti) ; M o r a s s i, A. : Giorgione. Milano, 1942. 103, eredeti, Pallucchini, R., L o n g h i R. stb.: másolat. L. legújabban Müller-Hofstede C. : Untersuchungen über Giorgiones Selbstbildnis in Braunschweig. Mitteil, des kunsthist. Institutes in Florenz. V, 1957. 13.
