Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.
Jacopo van Voer(s)t antwerpeni kereskedők házában sorolja fel. 7 A konkrét leírás kétségtelenné teszi az egyezést, s a Vásárinál részletezőbb, pontosabb szöveg arról is tanúskodik, hogy itt nem csupán a korábbi adatok ismétléséről, hanem a képek és történetük közelebbi ismeretéről van szó. A « Dávid-önarckép », a vörös sapkás parancsnok és az ifjú képmása mellett Ridolfi a van Voerst gyűjteményben említ egy « Tedesco di Casa Fuchera » meghatározású férfiképmást is, s egy meztelen félalakot, tükörképét visszaverő páncéllal, két további olyan ábrázolástípust, amelyekre már Vasari is utalt. A két szerző által is idézett s a XVI. századig visszavezethető Giorgione gyűjteménycsoport sorsát a XVII. századi gyűjtemények szövevényében sikerült bizonyos mértékig nyomon követnünk, történetük kibogozása az egyes képek azonosításához, hiteles felismeréséhez vezethet. A Ridolfi által az antwerpeni Giovanni és Jacopo van Voerstnál említett Giorgione képek közül a << Dávidot » és a « Todescho di Casa Fuchera »-t Wenzel HoUar 1650 évi metszete örökítette meg « Ex collezione Giovanni e Jacopo van Veerle » felírással. Az antwerpeni Veerle testvérek gyűjteményét Ridolfi is idézi, de csupán az id. Palma képeivel kapcsolatban. Azokat a további festményeket, pl. Tizianokat, melyeket Hollar ugyancsak a Veerle-gyűjtemény darabjaiként tett közzé, Ridolfi az antwerpeni van Uffel-testvéreknél említi, de a Bassano képek kapcsán pl. Giovanni és Jacopo van Buren antwerpeni gyűjtőket idézi. Összesen négy antwerpeni gyűjtő testvérpárt említ Velencében, a van Voerst, van Uffel, van Veerle és van Buren testvéreket, akik mind a Giovanni és Jacopo névre hallgattak, s ami talán még különösebb, kizárólagosan egy-egy festőt gyűjtöttek: Tintorettók, Tizianók csak a van Útfeleknél, Giorgionék csak a van Voerstoknál, de Lotto és a Bassanok pl. csak a van Bureneknél fordultak elő. 8 Fokozza a helyzet furcsaságát, hogy a Ridolfi által különböző antwerpeni családoknál felsorolt képeket a Wenzel Hollar metszetek, csaknem ugyanakkor, 1649—1650-ben, mint a van Veerle gyűjtemény darabjait örökítik meg. Bizonyos fény derül e különös körülményekre egy eddig kevés figyelemre méltatott, 1649-ből származó dokumentumból. Az év áprilisában Lipót Vilmos főherceg, németalföldi helytartó útlevelet állíttat ki « een fameus Cabinet van Italiaensche Meesters en antiche Statuen » Amszterdamból Brüsszelbe való szállításához. 9 A gyűjteményről készült jegyzék pontról pontra ugyanazokat a darabokat tartalmazza, amelyeket Ridolfi az antwerpeni van Uffel, van Veerle, van Voerst, van Buren gyűjteményekben ismertetett, illetve amelyeket Hollar a van Veerle gyűjteményben metszett. A Ridolfi által felsorolt, azonos keresztnevű antwerpeni testvérpárok úgy látszik valójában csak fiktív nevek voltak, a képek együttesen egyetlen család, a metszetek tanúsága szerint a van Veerlek tulajdonában voltak Antwerpenben már a negyvenes években. Nem tudjuk miképpen és miért kerültek 1649-ben Amszterdamba s onnan vissza Flandriába, Brüsszelbe. Feltehető, hogy egy esetleges amszterdami árverésre küldték az anyagot, de az eladás valamiképpen meghiúsult. 10 Közelebbi adataink e tói örökölt nagyszerű antik gyűjteményét 1586-ban a Serenissimára hagyta, s azt a Libreria mellett külön múzeumban helyezték el. Képeinek sorsáról nem tudunk, a XVII. századi leírások a Grimani család gyűjteményeiben a pátriárkánál szereplő festményeket nem említik. 7 Ridolfi, C. : Le meraviglie deh'arte. Venezia, 1648. Ed. Hadéin. Berlin, 1914. I. 106. « che sono nelle case degli Signori Giovanni e Jacopo Van Voert in An versa ». 8 Ridolfi, C.: i. m. I. 106, 146, 129, 198, II. 51. 9 Bredius, A. : Zur Geschichte der Sammlungen des Erzherzogs Leopold. Kunstchronik XXI, 1886. 216. 10 Bredius, A. elgondolása i. m. 216., hogy ti. maga a helytartó, a nagy gyűjtő Lipót Vilmos főherceg érdeklődött volna a kollekció iránt, s ő hozatta azt Flandriába,
