Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

BALOGH JOLÁN: Francia gótikus Madonna-szobrok

fordul elő. Sajátságos módon egyik példája, egy kisméretű márvány-szobrocska

29 (London, Victoria and Albert Museum — 33. kép), még részleteiben is közel áll hozzá. A Madonna fejtípusa, lapos koronája, a Jézus-gyermek egész alakja, beállítása, fejtípusa, mind nagyon hasonlóak. Ugyanehhez a csoporthoz kapcsolódik a Louvre egyik szobra

30 (34. kép), mely Rigny-le-Féron-ból (Aube) származik. A Jézus-gyermek beállítása csaknem ugyanaz, a Madonna fejtípusa is nagyon hasonló. Kétségtelenül azonos művészi provinciából származnak. A londoni szobrocskát André Beauneveu-nek tulajdonították. Ha ez korántsem bizonyos, annyi valószínűnek látszik, hogy mindhárom szobor a burgundi iskola

31 hatókörébe tartozhatik. A XIV. századi Madonna-szobrok fejlődésében — a típusok és a drapéria-stílus változásaival párhuzamosan — a téma interpretálása is változik. A két korai szobor ünnepi fenségével szemben a későbbiek a genre-szerűség felé hajlanak. A legbiblikusabb a legrégibb szobor (17. kép) az áldó Jézus-gyermek hangsúlyos kiemelésével. A következő szobron (23. kép) a Jézus-gyermek elhelyezése hasonlóképpen uralkodóan hangsúlyos, ele a kezek mozdulatába játékos motívumok lopódzkodnak be: az egyik kezében madarat tart, a másikban Mária fátyolkendőjét. Ez az irányvonal még jobban érvényesül a másik két Madonna-kompozíción. A diófa-szobron (31. kép) a Jézus-gyermek kanalat tart a kezében, a mészkő-szobron kicsiny alakja szorosan odasimul Máriához. A mesterek valószerűségre, közvetlen ábrázolásra törekednek az eredeti tartalom rovására is. Madonna-szobraink — jóllehet kis méretekben — a monumentális szobrászat problémáit tükrözik. Két alapprobléma jelentkezik bennük: az álló, ruhás alak felépítése, és a drapéria-vetés megoldása stílusperiódusok szerint más-más változatban. A XIII. század legvégétől a XIV. század legvégéig szemléltetik mind a stílusfejlődést, mind pedig a típusok kialakulását és váltakozását, és a formai megoldásokon át a téma és tartalom változó interpretálását. A típus- és motívum-összefüggések pedig mélyen bevilágítanak a szobrászműhelyek gyakorlatába. Közvetlenül dokumentálják, hogy a szobortípusok hogyan vándoroltak műhelyről műhelyre és a mesterek kezén hogyan alakultak ki az új változatok. Más szobrászi problémát szemléltet az időrendben legkésőbbi Madonna: egy márvány ülő szobrocska

32 (37. kép). Mária szélesen elterülő, gazdagon redőzött ruhá29 Tournaiból származó márványszobrocska, 70,6 cm magas. 1937-ben: London, Mr. Maurice Harris of the Spanish Art Gallery (Apollo, 1937. decemberi szám borítéklapján). Később Thomas Harris gyűjtemény, majd Victoria and Albert Museum. Irodalom: T r o e s c h e r, G. : Die burgundische Plastik des ausgehenden Mittelalters. Frankfurt, 1940. 176. Anm, 62. (Beauneveu késői követőjétől); Europäische Kunst um 1400. Wien, Kunsthistorisches Museum, 1962. 348. old. 395. sz. 30 Vitry, P. —Brière, G.: i. m. XCV/ll. tábla; Aubert, M. —

Be au lieu, M.: i. m. I. 1950. 253. sz. 31 Burgundi Madonna-szobrokon többször előfordul, hogy Mária a Jézus-gyermeket jobb karján tartja. A következő példákat említjük: Rouvres, Dijon mellett, utóbb Detroit (The Detroit Institute of Arts. 1954. 119.); Rouvres, templom (Vitry, P.— Brière, G.: i. m. CXI/2. tábla); Saint-Jean-de-Losne, Hôpital (uo. CXI/7. tábla). 32 Ltsz. 1382. Mérete: 47 cm magas, 25 széles. Anyaga: márvány. Állapota: a Bambino felső teste hiányzik, a Madonna orrának a vége kiegészités. Bécsben vásárolták 1896-ban a « Brüder Eggcr » műkereskedéstől. A vásárlási aktában (Irattár: 390/1896) mint burgundi mestermunkája szerepelt. — Irodalom: S c h u b r i n g, P.: Italienische Renaissanceplastik in Budapest. Zeitschrift für Bild. Kunst 49. Jahrg. X. F. XXV, 1913 — 1914. 104. old., 33. kép. (XV. század eleje, Jacopo da Tractate műveihez oly közel áh, hogy őt lehet mesternek nevezni. Ilyen néven is közli.) ; Schubring, P. : Budapest olasz renaissance plasztikái. Művészet, XIII, 1914. 180. old., 32. kép (Jacopo da Tradata műve); Meiler S.: Közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. Budapest, 1921. 148. sz. (Alabástrom szobrocska müánói mestertől, 1400 körül készült.); Hoff-