Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
BALOGH JOLÁN: Francia gótikus Madonna-szobrok
darab ; zárt felépítésével, drapériájának különleges vonalvezetésével a monumentális szobrászat hatását közvetíti. Jóval későbbi kort képvisel egy diófából faragott Madonna-szobor 18 (31. kép), mely mint közép-rajnai mű volt ismeretes. E sorok írója a szoborkiállítás Vezetőjében (1956) mint francia határvidékről származó darabot említette. 19 Sejtését utóbb igazolta a darab provenienciája : egy 1913. évi berlini aukció-katalógusban, 20 valóban mint francia munka szerepelt, nyilván közvetlen tudósítás alapján. A stíluskritikai analízis hasonlóképpen a francia eredetet bizonyítja. A szobor bonyolult felépítéséhez, jellegzetes drapériavetéséhez francia művek között lehet analógiákat találni. Sajátságos drapéria-rendszere a függőleges és vízszintes vonalak ellentétén épül fel. A ruha keskenyen összefogott, függőleges — a lábnál erősen összeszűkülő — redőit a köpeny szélesen átvetett szárnya keresztezi. A drapéria volumenje ezzel hangsúlyosan megnövekedett. E drapéria-rendszer eredete olyan szobrokra megy vissza, mint a Moutier-Saint Jean (Côte d'Or) márvány Madonnája és az autuni Musée Roíin mészkő-szobra 21 (27. kép). Mindkettőn a köpeny szárnyának Mária bal karja alól lecsüngő gazdag redőzete oly motívum, mely előzménye Madonnánk drapériavetésének. Viszont mindkét szobron a köpeny vetés iránya még a szokásos módon a jobb vállról halad a bal könyök felé. 22 Ez az irány ellentétesre fordult egy puszpángfa szobron 23 (egykor München, Georg Schuster gyűjt. — 28. kép): a köpeny szárnya Mária balválláról kiindulva szélesen redőzve átfordul a jobb karra. Ezzel olyan drapéria-megoldás alakult ki, amely közvetlen előzménye a budapesti szobornak, még az oldalt lecsüngő köpenyszárny redői is hasonlóak. A Madonna fejtípusához viszont későbbi burgund szobrokon lehet analógiát találni. Az arcot sajátságos módon keretező és nyakra lecsüngő hajfürtök hasonló módon mutatkoznak a Rouvres-ból (Dijon mellett) származó Madonna szobron 24 (The Detroit Institute of Arts —- 30. kép) és a Louvre-nak egyik Beaune (S c h a e f e r, C: i. m. 1954. 24, 25, 26, 30, 37. tábla; Forsyth, W. H.: The Virgin and Child in French Fourteenth Century Sculpture. The Art Bulletin, 1957. 174. old., 2, 4, 5. kép); Fosses (Seine-et-Oise), (Lefrançois — Pillion, L.: Les statues de la Vierge à l'Enfant. Gazette des Beaux-Arts. 1935. II. 217.); Möns vidékéről való szobor kölni gyűjteményben (Der Cicerone X, 1908. 193.); Paris, Bruno Laroussilhe műkereskedő (Pantheon 1962. 261.) ; Narbonne székesegyház (Vi try, P. — B r i è r e, G. : i. m. XCIII/5. tábla); Berlin, Deutsches Museum, ltsz. 8010, 8323. (Demmler, Th.: Die Bildwerke in Holz, Stein und Ton. Berlin— Leipzig, 1930. 27 — 29.) — Késői, XV. századi változata: Amsterdam, Rijksmuseum (Pantheon, 1932/11. 297.). 18 Diófa, 83 cm, régi festés maradványaival (kék köpeny piros béléssel). Provenienciája: Herzog Mór Lipót gyűjteménye. Állapota: a bal alsó kar hiányzik. "Balogh, J.: A Régi Szoborosztály Kiállítása. Vezető. Budapest, 1956. 23. 20 Sammlung A. Arens Antwerpen Nachlass. Berliner Kunstauktionshaus Gebrüder Heilbron. Kat. sz. 27. 16—18 März, 1913. 47. sz. (Frankreich, 14. Jahrhundert.) 21 S c h a e f e r, C. : i. m. 1954. 42 — 43. tábla. Hasonló típusú a Metropolitan Museum Madonnája, mely állítólag La Cehéből származik (The Metropolitan Museum of Art—Bulletin. 1944. 88.)* 22 Az autuni Madonnához hasonló drapériavetés látható a következő német szobrokon: Fr. J. Marx gyűjteménye, Frankfurt (Zeitschrift für christliche Kunst, 1911. 95; Kunstauktion Frankfurt a/M., H. Hahn. 11. Juni 1929: Trier um 1370); Schloss Rohoncz (Hamann, R. : Die Madonna der Sammlung Drey. Wallraf-Richartz Jahrbuch. N. F. I. [VI] 1930. 37. old., 61. kép; W i 1 m, H.: Die Sammlung Leopold Sehgmann. Pantheon, 1930/1. 137.). 23 Sammlung Georg Schuster, München. München, Julius Böhler. 1938. 8. tábla, 263. sz. 24 Troescher, G. : Claus Sluter. Freiburg in/B. 1932. XXII. t.; Catalogue of the Pahrtings and Sculptures given by Edgar B. Whitcomb and Anna Scripps Whitcomb. The Detroit Institute of Arts, 1954. 119. (XV. század eleje).
