Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Szirén-zene

fajta problémákkal bonyolítani.

10 A lékythossal azonban más a helyzet: a szirén attribútumai, a szikla és a lant, továbbá a két alak együttesének kompozíciója arra mutat, hogy a festő nem pusztán általános értelmet vagy dekoratív jelleget akart adni a képnek. A fehéralapos vázák funeráris rendeltetése és a sír-lékythosok képnyelvének az az ismerete, amelyet elsősorban E. Buschor, J. D. Beazley és K. Friis Johansen munkáinak köszönhetünk,

11 azt is lehetővé, sőt szinte kényszerítővé teszi, hogy az ábrázolásnak a váza rendeltetésével összefüggő értelmezését keressük. Az ifjú alakjában nyilvánvalóan a halottat jelenítette meg a festő, a lékythosokon igen gyakori módon evilági környezetében. így ülnek az athéni ifjak mindennapos időtöltéseik, szórakozásaik közben,

12 például a themistoklési falból előkerült egyik szoborbázis domborművén kutya és macska viadalát élvezve ; az attikai vázafestészet nem egy ábrázolásán hetérák társaságában;

13 vagy egymás között, ahogy más vázaképeken látjuk őket,

14 botjukra támaszkodva, élénk beszélgetésben, talán Athén valamelyik közterén, ahova szolgájuk — Athénaios tanúsága szerint (512 B-C) -— összecsukható széküket utánuk vitte. A madár is valószínűleg a házi környezetet van hivatva megjeleníteni; így értelmezte — teljes joggal — egy daru ábrázolását A. Furtwängler a híres leccei pelikén Polyneikós és Eriphylé alakja között,

15 és aligha kell más jelentését keresni akkor, amikor más vázákon a madár-alak ifjak és hetérák mulatozásának jelenetében, s attikai fehéralapos lékythosokon úrnő és szolgálója között, labdázó ülő nő mellett, vagy a mindennapi élet más jeleneteiben jelenik meg.

16 Az evilági életének tipikus mozzanatában ábrázolt halott ifjúval szemben egészen sajátos szerep jut a bal oldali szirén-alaknak. A sziréneket a görög művészetben legalább a VI. század közepe óta ábrázolták zeneszerszámmal a kezükben.

17 Ez az attribútum többnyire semmi egyebet nem jelentett, mint lényüknek a zenével való szoros kapcsolatát, amelyről az írott források is gyakran tesznek említést.

18 Emberalak azonban igen ritkán társul ezekhez a zenélő szirénekhez, s ha igen, az ilyen jelenetek értelmezése többnyire eléggé problematikus. Az Athéna-festő londoni lékythosán a 10 Vö. Kunz e, E. : Athen. Mitt. 57 (1932) 130-133. 11 B u s c h o r, E. : Münch. Jahrb. N". F. 2 (1925) 170 skk. és több későbbi művében; B e a z 1 e y, J . D. : Attic White Lekythoi. Oxford, 1938. 7 — 11 ; Friis Johansen, K. : The Attic Grave-reliefs of the Classical Period. Copenhagen, 1951. passim. 12 Az ülve ábrázolást a lékythos készítésének idején Athénben semmi esetre nem lehet heroizálásnak felfogni ; vö. Himmelmann — Wildschütz, M. : Studien zum Ihssos-Rehef. München, 1956. 25, 29, 42. 13 Például Makrón egy kylixén: Richter, G. M. A.—H all, L. F. : Red-figured Athenian Vases in the Metropolitan Museum. New Haven, 1936. 51. tábla; a Bostoni Phialé-festő névadó vázáján: C a s k e y, L. D.— B e a z 1 e y, J. D. : Attic Vase Paintings in the Museum of Fine Arts, Boston. I. Oxford, 1931. 29. tábla, 62. sz. 14 Például az Antiphón-festő egy kylixén: Richter, G. M. A. —

Hall, L. F. : i. m. 62. tábla; a Curtius-festő kylixén: CVA Berlin 3, 110. tábla, 2. kép. 15 Gr. Vasenmalerei II. München, 1909. 28. 16 Mulatozási jelenet : 1. a 13. jegyzetben említett bostoni phialét ; fehéralapos lékythosokon: R i e z 1 e r, W. : Weissgründige attische Lekythen. München, 1914. 4. tábla ( = ARV 640,98); Jdl 11 (1896) 192, 36. sz. (= ARV 484,14); Röm. Mitt. 13 (1898) 4. tábla (= ARV641,112);JHS 12 (1891) 14. tábla (= ARV 645,171) ; L u 11 i e s, R.: Eine Sammlung griechischer Kleinkunst. München, 1955. 39 — 41. tábla (= ARV 642,130). 17 We ic ke r, G. : Der Seelenvogel. Leipzig, 1902. 11-12, 17 — 18,91-92, 124 — 125, 162-163, 165, 172-173: Wei c k e r, G.: Myth. Lex. IV. 609 — 610, 612-613, 633, 637; Zwicker, RE III. A. (1927) 301 — 304; Alexander, Chr. : Jewelry, Metropolitan Museum of Art, New York, 1928. 21-22, 61. sz. ; K u n z e, E. : i. m. 133 — 134; Haspels, CH.: i. m. 158, 2. jegyz. ; Buschor, E. : Die Musen des Jenseits. München, 1944. 46—47, 61 —68; Jacopi, G.: Arch. Class. 5 (1953) 17 skk.; Lauer. J. Ph.: Rev. Arch. 1957. II. 45-57. 18 Wei eke r, G. : i. m. 18, 82-83: Zwicker: i. h. pp. 297 — 298.