Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
VARGA EDITH: Egy késői kori egyiptomi halotti szokás emlékei
hető, amelyek könnyen deformálódhatnak, és szinte nyomtalanul megsemmisülhetnek. A negatív vésetű táblák vizsgálata ezt a feltevést teljes mértékben igazolja. 9 A fennmaradt darabok jelentős hányada a használat során keletkezett kopás nyomait mutatja, mégpedig az öntés, illetve benyomás következtében támadt felületi egyenetlenségeket, s a túlsók igénybevétel okozta elmosódást a minta negatív vésetű belső részleteiben. A felhasznált formázó anyag meghatározásának kulcsát adják azok a darabok, amelyeknek kimélyített, figurális vájata a hibás eljárás következtében eltömődött, vagy megőrizte a készítendő modell anyagának odatapadó részletér. Szemléletes példa erre a Louvre egyik kétrészes, negatív-vésetű táblája, amelynek bevésett ábrázolási mezőjében vastag viaszréteg maradt fenn (4. kép). 10 A múmia alakú, Amsetet megörökítő minta mindkét felében megtapadó sárgásbarna viasz szinte a teljes figurális felszínt beborítja, csak helyenként tűnik elő az eredeti mészkő alap. A két rész az oldalakon látható, illesztést rögzítő vésetek szerint borul egymásra, s alkalmas volt arra, hogy segítségével kerek szobrocskát nyerjen készítője. Hasonló viasz (vagy olykor gyanta) nyomok más negatív mintákon is felfedezhetők, ha nem is olyan vastag rétegben, mint a fenti, Louvre-beli példányon. Egyes esetekben néhány felületre száradt szemcse bizonyítja csupán a viasz egykori használatát. 11 Ily módon a negatív-vésetű táblákról nem csupán feltételezni, de bizonyítani is lehet mintaként történő gyakorlati használatukat, sőt az is igazolható, hogy az egyiptomi mesterek viaszfigurákat készítettek. A kérdés most már az, hogy milyen célra szánták ezeket a rendkívül törékeny, cseppet sem időt álló szobrocskákat. A könnyen formálható viasz az egyiptomi szobrászatban, elsősorban és túlnyomórészt a bronzplasztikában játszott fontos szerepet. 12 Ismeretes, hogy a bronzöntéshez készített előmodellt agyag helyett olykor viaszból formálták, és a tulajdonképpeni művészi formaadás a viaszmodell elkészítésekor történt. Az agyag vagy viasz előmodellről vett gipsz-negatívról azonban, a zárt agyagformából történő öntéshez, minden esetben viasz öntőmodellt készítettek. 13 Az eljárás során kiolvadt viaszt újraolvasztás és tisztítás után ismét felhasználták. Ily módon csak az előmodell maradhatott fenn tartósabban, de nagyon valószínű, hogy a viaszéivesztéses eljáráshoz legtöbbször még ennek anyagát is igénybe vették, hiszen újabb figura készítésére biztos alapot nyújtott a gipszforma, illetve annak megsérülése esetén a kőminta. Ez az eljárás a Közép-birodalomtól kezdődően az Új-birodalom, de főként a saisi és a Ptolemaios, illetve a római kor idején általánosan elterjedt. A kész viaszmodellnek több gipszformából nyert, részekből való összeállítása 14 már a Közép-birodalom korától (vagy az Ó-birodalom végétől) ismert és alkalmazott 9 Ezúton mondok meleg köszönetet J. Yandier-nak, aki párizsi tanulmányutam során oly sok segítséget nyújtott kutatásaimhoz, továbbá Dr. W. Kaisernek és S. Wenignek, akik szíves közreműködésükkel rendelkezésemre bocsátották mindkét berlini gyűjtemény raktári anyagát. 10 Louvre = n° 1557 a-b. Mészkő. H. : 10,4 — 10,6 cm; sz. : 7,05 — 6,9 cm; vast.: 1,3 — 1,6 cm. 11 Érdekes eredményekre vezetne a múzeumok egyiptomi raktáraiban található minden egyes negatív mintának ilyen szempontból történő tüzetes vizsgálata. 12 R o e d e r, G. : Die Herstellung von Wachsmodellen zu ägyptischen Bronzefiguren. ZÄS 69, 1933. 45 — 67. old.: Ägyptische Bronzewerke. Glückstadt —Hamburg —New York, 1937. § 475-580; Ägyptische Bronzefiguren I—II. Berlin, 1956. § 701 — 706. 13 A kész viaszmodell egyes részletét vagy díszítését gyakran utólag karcolták a képlékeny anyagba. A bronzszobrocskákon jól felismerhetők a viaszmodellre utólag karcolt részletek vagy kisebb módosítások. 14 R o e d e r, G. : Komposition und Technik der ägyptischen Metallplastik. Jahrbuch d.Arch. Inst, d. D.R., 48, 1934. 242.
