Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
PIGLER ANDOR: A festett légy mint talizmán
A FESTETT LÉGY MINT TALIZMÁN A valóságnak a festészetben visszaadható legkisebb részletei közé tartoznak a rovarok. Az alábbi néhány sor csak a legyekről kíván szólni mint függőképek « témájáról*. .Bár ezek az ábrázolások — helyesebben: apró festményrészletek — csak kuriózumszerűen bukkannak fel, nem szorul bővebb megokolásra az az állítás, hogy előfordulásukat bizonyos korszakon belül egymással összefüggőnek, nem pedig mint megannyi új és új egyéni ötletnek kell tekinteni. Az illető festők működése között fennálló, nemegyszer országhatárokon is átnyúló művészi kapcsolatokra lehet következtetni, s a közel egykorú képek apró részlete, a légy ábrázolása, mint hitelesítő bélyegző tanúsítja a kölcsönhatásokat. Nem kisebb távolságokat kapcsol össze egy-egy ilyen parányi festményrészlet a a tudományágak vonatkozásában. Elsősorban a művészettörténet, kisebb mértékben a néprajz, de valamelyest a természettudomány is érdekelt a légyábrázolások előfordulásában, azok indító okának feltárásában. Eddigi ismereteink szerint a tizenötödik század közepe és 1515 az a két időhatár, amelyek között egyes németalföldi, olasz és német mesterek alkalmilag képeiknek feltűnő helyére egy, esetleg két legyet festettek. Több mint fél évszázad furcsa divatjáról van tehát szó. A jelenségre először E. Panofsky mutatott rá; Petrus Christus, Crivelli és Dürer műveit említette ebben a vonatkozásban. 1 Szorgosabb «rovargyujtés» során azonban kitűnik, hogy a legyet szerepeltető festők száma lényegesen nagyobb. Nem törekedve az idevágó, fennmaradt omlékanyag teljes összeállítására, az alábbi felsorolás hozzávetőleg időrendben halad, s megemlíti azt is, hogy a légy motívuma az illető festmény mely részletén található. Ez annál inkább szükséges, mert a reprodukciókon a szóban levő motívum, kicsinysége következtében, alig néhány esetben ismerhető fel. Az aránylag nagyszámú reprodukció közlése viszont arra szolgál, hogy ad oculos is demonstrálja a motívumnak sokféle környezetben jelentkezését. 1. Petrus Christus: Kartauzi szerzetes mellképe; 1446-ból datálva. New York, Metropolitan Museum (34. kép). Lent középen, a névjelzés fölött. 2. Giorgio Schiavone: Trónoló Madonna; 1460 körül. London, National Gallery (35. kép). Lent, a carteUino mellett. 3. Giorgio Schiavone: Mária gyermekével; az 1460-as évekből. Torino, Galleria Sabauda (36. kép). Lent balra, a kis angyal hátán. 4. Carlo Crivelli: Mária gyermekével (ex-Bache); 1470 körül. New York, Metropolitan Museum (38. kép). Lent balra. 2 'Panofsky, E. : Albrecht Dürer. Princeton, N. J., 1948. II. 12. 2 A kép részletét a léggyel 1. Z a m p e 11 i, P. : Carlo Crivelli. Milano, 1961. 69. kép.
