Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron
erősen sérült. Az alsó és a hátoldal nagyolt. A bal oldali kő bütüje igen finoman lecsiszolt a díszítés felöli oldalon vékony sérült széllel. Alul egy keskeny téglalap alakú, jól elsimított habarcsfolt látszik egyik végén orrszerű kinyúlással, mintha helyén valamikor csaplyuk lett volna. A kő felső síkja gondosan csiszolt s a díszítéssor felé szép antikva betűkkel áll a felirat: QVERENS INVENTO PVLSANS HIC GAVDET AP/ER/TO (10. kép). A felirat felett a két bal oldali kövön elég szabályos, sűrű, ferde párhuzamos vésőnyomokkal borított rézsű látszik. A jobb oldali kövön a rézsű szélesebb s a vésőnyomok hiányzanak, viszont a rézsű az alsó részen is jelentkezik. A mintegy 4 cm magas betűk ók alakúan vannak kivésve, mégpedig igen finoman. A betűk legnagyobb részénél a vonalak végükön háromszög alakban szélesednek ki (pl. V, T, A stb.). A betűtípus még több zala vári töredéken is fellelhető, de talán e kövön a legszebb. A szalagfonat lapos faragása rendkívül gyakorlott, magas színvonalú mesterségbeli tudásra vall. Feltűnő, hogy az eredetileg egyetlen kő mindkét faragott oldalán közép felé erős kopást mutat, mintha lecsiszolták volna. A kopás a feliraton az INVENTO szó első N-jén kezdő lik s a PVLSANS szó második S betűje felső részéig tart. Ugyané szó első három és az előző szó utolsó öt betűjének alsó végződéseit a kopás úgyszólván eltüntette. A szalagfonaton a balról számított harmadik körnél kezdődik, tehát valamivel előbb, mint a feliratos részen. A kopás fokozatosan erősödik annyira, hogy az ötödik körnél és a hatodik nagy részénél már a szalagfonat barázdái sem látszanak. A hetedik körtől kezdve a felület érintetlen. A kopás tehát a két oldalon majdnem pontosan egybeesik és a közép felé a legerősebb, majd hirtelen megszűnik. E körülmény hosszabb ilyen irányú igénybevételt (küszöb, lépcsőfok) bizonyít. A faragott és nagyolt felületeken egyaránt kis vakolatnyomok vehetők ki, a PVLSANS szó felett pedig elég sok meszelésfolt mutatkozik. Anyaga: finom szemcséjű salzburgi fehér márvány, mely egyes helyeken, pl. a nagyobbik kő törésfelülete körül vörösesen elszíneződik. Méretei: hosszúsága 191 cm. Ebből az eltört nagyobbik kő 127 cm, a jobb oldali kisebbik 04 cm. Magassága a feliratos részen: 18 cm. Vastagsága: 18 cm. Szélessége: 35 cm. Lelőhelye: Récsey szerint a nagyobbik, ma kettétört darab, mely akkor még talán egyben volt, Zalaapátiban az uradalmi ispán lakásához levezető lépcsőbe, a kisebbik rész pedig az apátsági pince lejárata felett volt másodlagosan befalazva. Ez utóbbi darabról Kollár azt mondja, hogy a zala vári romok Báránd, tehát északnyugat felé néző kapujánál találták. A kövek Zalaapátiból kerültek az 1950-es évek elején a keszthelyi Múzeumba, ahol a kiállításon láthatók. 2. K o r 1 á t k ő t ö r e d é k e (14. kép). 20 A lemez közepén eredetileg négyzet alakú bemélyített ábrázolás volt. A felezők irányában egyszer hurkolt körben nyúlra csapó sas jelenik meg. A kört négyszögletes keretbe helyezték. Az íves alapú sarkokat négylevelű palmetták töltik ki. Á palmetták alsó hosszú levélpárja három osztású. Az utolsó karéj felfelé hajlik. A felső rövidebb palmetták kótosztásixak s majdnem függőlegesen állnak. Az alul szélesedő száron s a leveleken a hajlást bevésett vonalak hangsúlyozzák. A palmetták jellegzetes kialakítása valamint a fonat keskeny oldalsávokkal közrefogott széles középső, kissé domborodó szalagja e kőfaragóstílus feltűnő sajátsága. A kő nagyjából a középen kettétört ós most csak a jobb oldali fele van meg. Így a középső ábrázolásból csak a szaladó nyúl hátsó lába és farka, felette pedig a ragadozó madár párhuzamos rovátkákkal jelzett farka, hegyes szár20 G e r e v i c h T. : i. m. 10, 36. old. és CLXIV. tábla; Deresén vi D. : i. m. 98. old., 5. kép; B o g y a y, T. : Die Bedeutung . . . 141 — 142. old., 48. kép.
