Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

ENDREI W. GY.—SZILÁGYI J. GY.: Egy ál-Pyrgotelés gemma

jelenetekkel azonban, amelyeket a versenyen szőtt, olyan mértékben magára vonta Athéna haragját, hogy az bántalmazásával öngyilkosságra kényszerítette, mikor pedig Arachné felakasztotta magát, arra ítélte, hogy ne haljon meg, hanem pókká változva örökké ott csüngjön fonalán.

9 Az antik művészetben a mítosz ábrázolása rendkívül ritka, mindössze két kétes esetét ismerjük. Az egyik egy nemrégiben előkerült, a korinthosi múzeumban kiállított korinthosi aryballos képe az i. e. 600 körüli évekből,

10 amelynek kettős jelentősége van : egyfelől a legkorábbi fennmaradt görög szövőszék-ábrázolás, másfelől — ha az értelmezés helyes — csaknem hat évszázaddal hosszabbítja meg visszafelé a korábban csak Augustus-kori és annál későbbi forrásokból ismert mítosz hiteles hagyományát. Ez is igazolná, hogy joggal keresték a mítosz történeti magvát a kora-archaikus korban, mikor a keleti textilművességtől nyilvánvalóan sokat tanult görögség

11 már nagy teljesítményeinek, sőt a saját jelentős ösztönző hatásának tudatával

12 helyezhette a Keletet képviselő Arachné fölé Athénát. A másik feltételezett antik Arachné-ábrázolás a római Nerva-forumot bekerítő fal egyik fentebb említett domborművón maradt fenn.

13 Mindkét kép más-más fázisát örökítené meg az elbeszélésnek : a korinthosi váza talán magát a szövőversenyt mutatja be, a római domborművön «Arachné» földrerogyva könyörög kegyelemért az istennőhöz. Valójában azonban mindkét ábrázolás esetében komoly nehézségei vannak az értelmezésnek. A korinthosi aryballos képét minden további nélkül a mindennapi életből vett jelenetnek is fel lehet fogni, s ha a jobboldali szövőszék előtti jelenet valóban Arachné megbüntetését mutatná, ahogy a publikálók felteszik, a baloldali szövőszéken egyszerre szőné verseny-munkáját Arachné és az istennő; ezt nehéz elképzelni, s az írott források sem tesznek ilyen versenyzésmódra célzást. Még ennél is jóval nagyobb nehézségeket 9 Ovid. Mot. VI. 1 —145. A mítosz egyéb említéseiről az antik irodalmakban 1. Schirme r, Roscher Lex. I. 469— 70 és W a g n e r, RE IL 367. 10 W e i n b e r g, G. D. és S. S. : The Aegean and the Near East. Studies presented to H. Goldmann. New York, 1956. 262 — 7. old. és XXXIII. tábla. 11 Alapvető E. Buschor disszertációja: Beiträge zur Geschichte der griechischen Textilkunst. Die Anfänge und der orientalische Import. München, 1912. 12 A görög művészetnek éppen a lydek művészetére annak szinte kialakulása óta gyakorolt jelentős hatásáról 1. most A k u r g a 1, E. : Die Kunst Anatoliens von Homer bis Alexander. Berlin, 1961. 150 skk. 13 Studies H. Goldmann, i. h. XXXIV. tábla és N a s h, E. : Bildlexikon zur Topographie des antiken Rom I. Tübingen, 1961. 433 — 438. (teljes irodalommal). Vö. még A. de Franciseis, Enc. Arte Ant, I. Roma, 1958. 531. — Újabban M. Th. Picard (Atti del Settimo Congr. Internat, di Archeológia Classica II. Roma, 1961. 433 — 50) igen komoly érveket hozott fel a domborműnek az Araohné-mítoszra vonatkoztatott értelmezése ellen. Ervelésének az a része azonban, amely az ábrázolt szövőszókkel kapcsolatos, nem mindenben meggyőző. Szerinte a domborművön húzós damaszt-szék ábrázolása látható, s ennek igazolására elsősorban lexikográfusok adataira hivatkozik. Kairos azonban Hésychiosnál (s. v.) nem jelenti a húzózsinórok összességét, hanem csak a lánc elkülönítésére szolgáló fonalat, s a Suda-lexikon is, hasonló értelemben, a lánc összegabalyodásának megakadályozására szolgáló eszköznek értelmezi. Mai ismereteink szerint a lábitós szövőszók (vö. Endrei, W. : Der Trittwebstuhl im frühmittelalterlichen Europa. Acta Historica 8, 1961. 107 — 136), s annak válfaja, a damasztszék (vö. Endrei, VV. : Le tissage à grand façonné. L'Industrie Textile 1957. No. 4) az i. sz. III — IV. századnál korábban nem jelenik meg a Földközi-tenger térségében, így, ha az V. században a szasszanidák szomszédságában élt Theodorétos Picardnál idézett megjegyzése vonatkozhat is a damaszt-székre, Nerva-korabeli római domborművön való megjelenését, amelyet a töredékesen fennmaradt ábrázolás és az írott források nem igazolnak kellőképpen, egyelőre valószínűtlennek kell tartanunk.