Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

GERSZI TERÉZ: Németalföldi manierista rajzok

méretű, vízözönt ábrázoló lavírozott tollrajz (57. kép) a British Museumban.

16 Mindkettő jelzett és datált mű, a londoni, fiatalkori, 1588-ból, a berlini pedig 1613ból való. Ezen a két rajzon lemérhető az a fejlődés, amelyet a mester az emberi test ábrázolásában megtett. Típusai azonban az eltelt 25 év alatt sem változtak lényegesen. Késői rajzán sem törekedett alakjait sajátos, egyéni jellemvonásokkal gazdagítani, manierista figuráinak csupán formai-dekoratív szerepük van a kompozícióban. A budapesti lapon is ugyanaz a széles csípőjű, húsos, erőteljes vállú nőtípus jelenik meg, mint a másik két rajzon. Erőkifejtést utánzó mozdulata éppoly formális és természetellenes, mint a Vízözön, vagy a Bacchikus jelenet szereplőié. E figurális rajzok alapján úgy tűnik, mintha Valckenborch mindvégig következetesen hú maradt volna a manierista ideálokhoz, és nem befolyásolták volna művészetét a XVI. század utolsó évtizedében kialakuló antimanierista áramlatok. Késői tájrajzai azonban — mint pl. a késői, bécsi évszakábrázolásai is — ennek éppen az ellenkezőjét tanúsítják. Valckenborch elsősorban tájképfestő volt, és így művészi fejlődésének a megítélésében a tájképeinek és tájrajzainak felfogásában, stílusában bekövetkezett változások a döntők. A feltehetően 1597-ben készült, « Fantasztikus táj zarándokpárral » című bécsi rajza

17 még jellegzetes későmanierista tájkompozíció: az előtér dekoratív kulisszái és a messzeségbe vesző háttér között nincs semmiféle kapcsolat, a tér folytonosságának érzékeltetésére egyáltalán nem törekedett. A Welcker-gyűjtöményben levő, hegyi tájat ábrázoló rajzában azonban az egymás mögé sorakoztatott hegyvonulatok és völgyek váltogatásával már erre is súlyt helyezett.

18 A bécsinél sokkal több természetesség és valósághűség jellemzi ezt az alkotását, akárcsak a hegyi patakot ábrázoló, aquarellel színezett budapesti tollrajzot,

,u amelyet egykor az Esterházygyűjteményben Savery, majd Lugt professzor attribuciója alapján (szóbeli közlés) Peter Stevens alkotásaként tartottak számon. Legutóbb e rajzot a hágai Rijksbureaunak kiküldött fénykép alapján An Zwollo Frederick van Valckenborch művének határozta meg.

20 Attribucióját a mester szignált bécsi lapja és a Boerner cég tulajdonában levő tájrajzok, valamint jelzett festményei alapján meggyőzőnek tartjuk. A budapesti « Hegyipatak » című rajzon (60. kép) közelről ábrázolt kisebb tájrészlet látható, ami már önmagában is intim hangulatúvá varázsolja a kompozíciót. Csak a fák és a patak által kettévágott hegyoldal sziklatömbjei között nyílik távolabbra kis kilátás; balra hegygerinc, jobbra pedig erdőrészlct zárja a hátteret. A kompozíció derűs, levegős, életteli jellegét a hátteret beragyogó napfény és az előtér erőteljes fény-árnyék játéka fokozza. Különösen vonzó hatást ér el Valckenborch a lombozat rajzánál, az egymásba kapcsolódó, dekoratív kis félkörívek és a lendületes, hosszú párhuzamos vonalak ellentétével. Hasonló rajzmodorban készült a « Tó a hegyek között » című düsseldorfi kompozíciója is (59. kép),

21 amely a hegy16 Frederick van Valckenborch: A vízözön. Toll, barnával lavírozva, fedőfehérrel. Jelezve lenn: «FW in Fraiss (?) in Mert 1588». Sloane-gyűjternény. P o p h a m, A. E. : Catalogue of Drawings by Dutch and Flemish Artist in the British Museum. V. London, 1931. 184. 17 Beschreibender Katalog der Ilandzeichnungen in der Grapischen Sammlung Albertina. IL B e n e s c h, O. : Die Zeichnungen der niederländischen Schulen des XV. und XVI. Jahrhunderts. Wien, 1928. Kat. sz. 312, 81. tábla. 18 De Verzameling van Dr. A. Welcker. Cat. der Tentoonstelling Amsterdam, Rijksprentenkabinet. 1956. Kat. sz. 123, 4. kép. 19 Ltsz. 1385. « Németalföldi mester, XVI. század » : Ilegyipatak. (A hátlapon velencei részlet.) Aquareüel színezett tollrajz, 205 X 327 mm. Az Esterházy-gyűjteményből. 20 Ezúttal is nagyon köszönöm An Zwo!lónak, hogy a rajzot meghatározta, és hozzájárult ahhoz, hogy attribucióját közölhessem. 21 Frederick van Valckenborch: Tó a hegyek között. Toll, szürkével és barnával laví-