Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

GERSZI TERÉZ: Németalföldi manierista rajzok

NÉMETALFÖLDI MANIERISTA RAJZOK A Szépművészeti Múzeum rajzgyűjtemény ének németalföldi anyagában még igen sok érdekes, meghatározatlan lap található, amelyeknek jelentős része a XVI. század második felében és a XVII. század első évtizedeiben keletkezett. Ezek közül — a szakkatalógus előkészítése során — az utóbbi időben néhány figyelemre méltó rajzot sikerült meghatározni. Sokáig Abraham Bloemaert műveként szerepelt gyűjteményünkben egy prófétát ábrázoló, igen kvalitásos rajz (51. kép).

1 Néhány évvel ezelőtt Haverkamp Begemann. ittjártakor kétségbe vonta az attribució helyességét, és a rajzot Jan Muller művének tulajdonította. A kompozíción hosszú szakállú aggastyán balra forduló, ülő alakja látható, gesztikuláló kézmozdulattal, néhány vonallal jelzett tájképi környezetben. A különböző árnyalatú biszterrel készült ecsetrajzon a tollal húzott energikus vonalak és a merészen alkalmazott fedőfehér fokozza a formák plaszticitását és a kompozíció dekoratív, festői jellegét. A rajz még energikusabb, még expresszívebb, mint Bloemaert művei, Jan Muller alkotásainál pedig jobb kvalitású. Legközelebbi analógiáit Goltzius hasonló témájú fiatalkori müvei között találjuk meg. A rajz jellegzetes terméke az északi későmanierizmusnak, amelynek vezető egyénisége az 1580-as években Bartholomeus Spranger volt. A korszak legtöbb északi művésze — legalábbis egy ideig — hatása alá került. Goltzius az 1580-as évek közepétől kezdve készített rézmetszeteket Spranger kompozíciói után, és ettől az időtől kezdve önálló műveiben is a nagy prágai mester művészi felfogását és stílusát követte. 1587 körül bontakozott ki legteljesebben Goltzius sprangeri stílusa, az ezekben az években készült rajzain «az alakokat mintha mágikus erő tartaná hatalmaban»,

2 a test minden része pattanásig feszült energiát árul el. Ez jellemző a felugrásra kész, oldalt forduló, ujjait szétfeszítő próféta alakjára is. Belső feszültséget, mozgást, rendkívüli energiát fejez ki minden tagja, mozdulata, sőt még a ruhája is. A kisméretű rajzon monumentálisnak hat az alak azáltal, hogy a művész kissé alulnézetből ábrázolta ; a háttér hegyvonulatai és építményei eltörpülnek hatalmas figurája mögött. Az alak térbeli elhelyezését, monumentalitásának fokozását és a háttér jelzését illetően hasonló jellegűek a Hulda prófétanőt (London, Witt gyűjtemény), a Patientiát (Haarlem, Teyler Museum), a Dávid királyt (egykor Lugt-gyűjtemény) és az ótestamentumi hősöket (Amsterdam, Rijksprentenkabinet) ábrázoló Goltzius-rajzok.

3 A tematikai rokonságon kívül szoros kapcsolatban van a 1 Ltsz. 1294, «Abraham Bloemaert»: Próféta. Biszter, ecset, toll, fedőfehér, 152 X 119 mm. Delhaes-hagyaték. 2 R e z n i c e k, E. K. J. : Die Zeichnungen von Hendrick Goltzius. Utrecht, 1961. 69. 3 Reznicek, E. K. J. : i. m. K. 23, A. 84; K. 21, A. 94; K. 18, A. 90; K. 17, A. 92; K. 18, A, 90; K. 19, A. 91.