Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

PIGLER ANDOR: A festett légy mint talizmán

akik a festményeken látható légy motívumát flamand eredetűnek mondták.

6 A régi németalföldi festészetet jellemző, közvetlen természetszemlélet, a legkisebb valóságelemeknek is áhítatos csodálattal elmélyült megfigyelése és a hallatlan mesterségbeli tudástól támogatott illuzionisztikus tendencia csakugyan e származtatás helyessége mellett szólnak. Továbbá megemlítést érdemel, hogy a látszólag legkorábbi példát, Petrus Christus Kartauzi képmását, Németalföldön is követte idevágó alkotás: a Heyndrick van Wueluwe-vel azonosítható «Frankfurt! mester»-nek pontosan ötven évvel későbbi Kettős képmása Antwerpenben készült.

7 Tehát ennél a véleménynél kell maradni mindaddig, amíg egy netalán felmerülő még korábbi, olasz előfordulás révén esetleg a Dél bizonyulna a motívum szülőföldjének. Bármiként álljon is a dolog, ismételten le kell szögezni, hogy a függőképeken ábrázolt egy-egy légy motívuma a fent közölt lista tanéisága szerint Padova, Velence és a Marche vidékén volt igazán otthonos. Eleget mond ebben a tekintetben az a tény, hogy Dürernél sem a németalföldi úttal kapcsolatban jelentkezik a motívum; a mester azt a főművét, amelyen e motívumot oly tüntetően alkalmazta, a «Rosenkranzfest»-et tudvalevőleg Velencében festette. Fenntartással elfogadva tehát a szóban levő, különleges motívum flamand eredetét, azt mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a tizenötödik századi németalföldi könyvdíszítő művészetben — esetleg észak-itáliai ösztön adások nyomán

8 — a lapszéleken, egyéb rovarokkal együtt, dekoratív elosztásban megjelenő legyek valósághű ábrázolásai nem közvetlenül kapcsolatosak az itt tárgyalt jelenséggel.

9 Nyilvánvaló ugyanis, hogy a függőképeken egyesével, vagy legfeljebb párosával látható légynek egészen más a jelentősége és a funkciója, mint az illuminait kéziratok lapszélein nyüzsgő rovar-sokadalomnak, amelyben a légy csak együttjáró társa a tücsköknek, hernyóknak, lepkéknek, szitakötőknek. A légy-motívumot tartalmazó függőképeknek tekintélyes része Carlo Crivelli tői származik; a listában foglalt többi festmény között pedig nem egy említésre méltó történeti kapcsolat állapítható meg. így Crivelli és Giorgio Schiavone tudvalevőleg hosszabb ideig egymás közelében dolgoztak Padovában és Dalmáciában.

10 Nicola di Maestro Antonionál a légy-motívum jelentkezése nem különösebben meglepő, mert ismeretes az a körülmény, hogy ez a Marche vidéki festő szoros utánzója volt Carlo Crivellinek. Giovanni Santinak Urbinóban készült képével a keletkezés helyének valószínű azonossága köti össze Fra Luca Pacioli-nak 1495. évi portróját.

11 Feltűnő az is, hogy ez az utóbbi képmás éppúgy a cartellino-n ülve mutatja a legyet, amiként az ugyanabban az évben készült Cima da Conegliano-kép egyik legye is éppen a feliratos papírra szállt.

12 Luca Pacioli képmásával és Dürer oltárképével kapcsolatban nem érdektelen megjegyezni, hogy már ismételten felmerült az olasz 6 F i s c h e 1, O. : A Pietà by Giovanni Santi. The Burlington Magazine, XLV, 1924. 138; Venturi, L. : Collection Marczell de Nemes, árverési katalógus, F. Muller, Amsterdam. 1928 november 13. N° 19; Panofsky, E. : i. h.; Lasareff, V. : Opère nouve e poco note di Cima da Conegliano. Arte Veneta XI, 1957. 46. 7 V a 1 e n t i n e r, W. R. : Jan de Vos, the Master of Frankfort. The Art Quarterly, VIII, 1945. 202. Del en, A. J. J. : in Miscellanea Leo van Puyvelde. Bruxelles, 1949. 74-83. 8 Vö. Pacht, O. : The Master of Mary of Burgundy. London, 1948. 29. old., 42a. tábla; Pacht, O.

: Early Itahan Nature Studies and the Early Calendar Landscape. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, XIII. 1950. 21. old., 5a. tábla. 9 Vö. Panofsky, E. : i. h. 10 Z a m p e 11 i, P. : i. m. 9, 10. "Keller, H. : Die Kunstlandschaften Italiens. München, 1960. 155. "Lasareff, V: i. h. 52.