Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron
ez a firenzei San Miniatóban történt (25. kép). A templom teljes padozatát aligha képzelhetjük el ilyen igényes kiképzéssel. Lehetséges, hogy a padlóburkoló kövek oroszlán- és sasábrázolása az evangélistákra (Márk és János) utalnak. Ez esetben természetesen megvolt Lukács és Máté jelképe is. A feliratos töredékek (11—12. szám) berakott, párkányszerű sávból származhatnak, melyek vagy a falat vagy valaminő épített berendezési tárgyat (ambo, korlát) borítottak. A rozettás kő tekintélyes vastagsága és hátlapjának durván nagyolt volta valószínűtlenné teszi, hogy korlátlap maradványa lenne. Hihetőbb, hogy ez is építészetileg kialakított berendezési tárgyhoz tartozott. A szombathelyi Múzeum sasos töredéke, miként ezt már feldolgozója megállapította, oltárlap maradványának tartható. 27 Külön elbírálást kíván a nagy szalagfonatos kő. A felirat a betűk alapján kétségtelenül a többi faragvánnyal egykorú. A felirat utolsó két szavát viselő töredék a Turco alaprajzán is jelzett északnyugati várkapu közelében került elő, tehát a templom nyugati bejáratához aránylag közel. A díszes kőgerenda rendeltetésének megfejtését Aquileia adja kezünkbe. A dóm 1031-ben felszentelt főszentélyének tengelyében épült fel a pátriárka trónja. A hozzá vezető lépcsőfokok homlokoldalát szalagfonatos díszítésű kőlemezek borítják (26. kép). A szalagfonatok egy része a zalavári sasos korlátkőhöz, illetve Szt. István székesfehérvári koporsójához hasonlóan állatalakokkal, rózsákkal, életfákkal van kitöltve. A zalavári szalagfonatos kő mérete, alakja, díszítése és kiképzése arra vall, hogy eredeti elhelyezése az aquileiai trónszék lépcsőinek mintájára történhetett. A kő középső részének kopása lépcsővagy küszöb-mivoltát egyértelműen támasztja alá. Mivel a felirat határozottan bejáratra utal, nagyon valószínűnek tartom, hogy a szalagfonatos faragvány a zalavári bencés apátsági templom nyugati bejáratának küszöbe volt. A díszített rész a küszöb homlokoldalán jelenik meg, a felirat pedig a küszöb vízszintes síkján, ahol a belépőnek jól szembe tűnhetett. A kő bal oldalán levő bütü gondosan csiszolt felülete a peremmel és a később bevakolt csaplyuk arra enged következtetni, hogy ezen az oldalon erősítették a kapu bal oldali szárkövét a küszöbhöz (13. kép). A lépőfelület aránylagos keskenysége és a felirat feletti rézsüs leveses mutatja, hogy a díszes faragvány mögött másik kő is el lehetett helyezve. A küszöb kialakításának ilyen módja ugyancsak tökéletesen egyezik az aquileiai trónlépcsők megoldásával. A szalagfonatos felület kopása alighanem Zalaapátiban következett be, hiszen tudjuk, hogy az akkor még feltehetően egy darabban levő bal oldali hosszabb kő lépcsőfoknak szolgált. A jobb oldali rövidebb kőnek sem díszített, sem feliratos oldalán nem vehető ki kopásnyom. Zalaapátiban bejárat felett történt másodlagos befalazása e jelenséget világosan megmagyarázza. — A szalagfonatos zalavári kő kifejtett rendeltetése alapján kétségtelen, hogy a feliratos és szalagfonatos felület egykorú, s a faragvány egyértelműen helyezhető a többi XI. század első feléből való zalavári márványműalkotások sorába. 28 Turco 1569-i felmérése amellett tanúskodik, hogy a feltehetően egyterű, széles, tipikusan XI. századi félköríves apszisú templom (vö. Pécsváraddal) még a XVI. században is megőrizte eredeti alakját és beosztását. A 25 m hosszú és 10 m "Bogyay T. : i. m. Dunántúli Szemle VIII, 1941. 28 Az elmondottak B o g y a y -val szemben (vö. Die Bedeutung... 141. és Zum Problem der FlecbtWerksteine, 272.) Dercsényi eredeti álláspontját igazolják (i. m. 98.). O hozta ugyané cikkében párhuzamként fel a ferentinói székesegyház szalagfonatos kövét, mely a zalavárinak szinte mása (uo. 3 — 4. kép). — A szóban forgó faragvány küszöbkőként való értelmezésére Kovalovszki Júlia hívta fel figyelmemet.
