Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron

XI. SZÁZADI KŐFARAGÓ MŰHELY ZALAVÁRON Kora-Árpád-kori művészetünk egyik legfontosabb központja volt a Zala folyó mocsaras szigetén alapított bencés apátság. Ennek előzménye a második világháború óta az érdeklődés homlokterébe került Pribina-féle szláv település és erőd, melynek élete az egykorú források, de főként az 1946-tól kezdve bizonyos megszakításokkal folytatott ásatások nyomán mind világosabban bontakozik ki.

1 Egyre pontosabban látjuk a Keszthelytől délre húzódó zala vár-fenék pusztai terület jelentőségét a IX—-X. században, tehát éppen a bencés apátság alapítása előtti időkben. Bár a teljes képben még nagyon sok a homályos, sőt ismeretlen vonás, mégis kétségtelen, hogy a többi, hegyen elhelyezett bencés kolostorral ellentétben Szent István király éppen e lapos, vizenyős vidéken hívta életre az Adorján vértanúról elnevezett apátságot, hiszen itt olyan erős, akkor még elevenen ható helyi előfeltételek adódtak, melyeket figyelembe lehetett és kellett venni. A felszentelés évét a XII. századi Pray-kódex évjegyzetei és a Pozsonyi krónika egybehangzóan 1019-ben állapítja meg: «MXVIIII dedicatur ecclesiaS. Adriani martiris.»

2 Sajnos a XI. századi templom és monostor épülete teljesen elpusztult, s így hajdani mivoltára néhány hiteles adat mellett egyelőre csak a meglehetősen nagy számban ránkmaradt faragvány-töredékekből következtethetünk. E faragványok egy részével a szakirodalom már eddig is foglalkozott, méghozzá bizonyos vonatkozásban elég részletesen.

3 Valamennyiük módszeres és az 1 A legfontosabb régészeti irodalom: Ii a dnót i, A. : Une église du haut moyen âge à Zalavár. Études Slaves et Roumaines I, 1948. 21 — 31; Dercsényi, D. : L'église de Pribina à Zalavár. Uo. 85 — 100; F e h é r, G. : Les fouilles de Zala vár (1951 — 1953). Acta Archaeologica IV, 1954. 201 — 264; Fehér G.: Dunántúl lakossága a honfoglalás korában. Archaeologiai Értesítő 83, 1956. 25 — 38; Cs. Sós, Á.: Wykopaliska w Zalavár. Slavia Antiqua VII, 211 — 305. C s. Sós Á. : Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Keszthely—Fenékpuszta. Acta Archaeologica XI, 1961. 247 — 305. — Fontosak még B o g y a y T. tanulmányai: Die Bedeutung der Ausgrabungen von Mosapurc—Zalavár. Forschungen zur Kunstgeschichte und christliehen Archäologie. II/2. 1954. 131 —143; Mosapurc und Zalavár. Südost — Forschungen XIV, 1955. 349 — 405; A magyarországi művészet története. I. 2. kiadás. Budapest, 1961. 16—17, 123. 2 E r d é 1 y i L. : A zala vári apátság legrégibb oklevelei. A pannonhalmi SzentBenedek rend története. VII; Füss y T. : A zala vári apátság története. Budapest, 1902. 504 és Szentpétery I. : Scriptores Rerum Hungaricarum. I. Budapest, 125. Bár az apátság 1019-i, 1024-i és 1101-i oklevelei (Szentpétery L: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923. 7, 8 ós 33. szám) hamisak és Erdélyi szerint a XIV. század első felében készültek, az idézett egybehangzó adatok alapján az 1019-i felszentelési dátumot illetően nincsen kétségünk. Vö. Erdélyi L. : i. m. 476 — 508. 3 R é c s e y V. : Zalavári emlékek. Archaeologiai Értesítő XII, 1892. 58 — 68 ; H a m pel J.: A régibb középkor emlékei Magyarhonban. II. Budapest, 1897. 509 — 510; II amp el J. : Keresztény emlékek a régibb középkorból. Archaeologiai Értesítő XIV, 1894. 49 — 50; Gyulai R. : Zala vár legrégibb építészeti emlékei. A zala vári apátság