Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
SOÓS GYULA: Thorvaldsen hét gipszdomborműve
taikat 1806-ban 1. sz. alatt Korner Floris, a Régiségtár kiváló őre a következőkben jegyezte be a leltárkönyvbe: «II. tétel Jézus életéből vett gipszdombormű ábrák u.m. 1. Angyali üdvözlet, 2. Pásztorok üdvözlete, 3. Menekülés Egyiptomba, 4. Jézus társalog az írástudókkal, 5. Jézus kereszteltetése Sz. János által. Reményi Ede ajándéka Liszt Ferenc által beküldve Rómából. Jegyzet: a tétel alatti domborművek, melyeket Thorvaldsen életének utolsó éveiben mintázott, csupán csak gipszben léteznek. » ,! Kiállításon mindössze 1870-ben szerepeltek, a Nemzeti Múzeum lépcsőházában. Azóta a raktárak őrizetében lévén a közel évszázados por leple alatt szinte elfelejtődtek s ismeretlenek maradtak a művészettörténeti irodalom előtt. Az Angyali üdvözlet középső, oszloppal tagolt félköríves ablakpárja azonos formájú a művész « Krisztus Emmausban» (1840) c. domborművén látható ablakkal. A kompozíció a többi domborműhöz képest szegényes. A Pásztorok imádják Jézust (75—76. kép) talán az együttes legérettebb kompozíciója. Az alakok gondos, finom kidolgozásúak. A Szt. Család menekülése Egyiptomba a sorozat központi darabja, a már említett sorszámozás szerint ez került volna középre. A legnépesebb és a legtömörebb a Jézus az írástudókkal című dombormű. Az utolsó a Jézus megkeresztelése (77—78. kép), melynek lebegő angyalkái a Pásztorok imádása jelenet angyalalakjaira emlékeztetnek. A Jézus mögötti allegorikus alak, az antik vízi istenség, Thorvaldsen egy másik domborművéről ismert. 7 Jobbra a megkereszteltek sorában látható kontyos, előkelő női alak Thorvaldsen kedvelt modellje volt, aki az előző domborműveken Máriaként szerepelt. Thorvaldsen a jeleneteket, a klasszikus dombormű szabályai szerint egy síkban mintázta meg. A hátteret éppen csak jelezte. A kompozíciók meglehetősen kimértek, többnyire teljes szimmetriára törekszenek. Az alakok mozdulataiban ünnepélyes higgadtság figyelhető meg, mely különösen az idős Thorvaldsen dombormű-stílusát jellemzi. Amikor a mester a műveit mintázta, 72 éves volt. 1844-ben távozott az élők sorából, a sorozat tehát utolsó munkái közé tartozik. Valószínű, hogy a márványpéldányok elkészítésében halála akadályozta meg. A fenti sorozattal együtt, szintén Reményi Ede hegedűművészünk ajándékaként került a Nemzeti Múzeum Régiségtárába, majd onnét a Szépművészeti Múzeumba Thorvaldsen másik két domborműve is. Az egyik Tóbiást ábrázolja, amint meggyógyítja vak atyját (1828), melynek egy kisebb méretű márvány])éldánya Pisában, Vacca Berlighieri szemorvos sírján látható, egy másik példányát pedig Koppenhágában a Thorvaldsen Múzeum őrzi. 8 A Szépművészeti Múzeum másik kompozíciója, az « Ámor és Psyche » szintén több példányban ismert. A régiségtár leltárkönyvének bejegyzése szerint a budapesti az első öntvény. A budapesti domborművek meglehetősen sérültek, kivéve az utóbbit, melyet az elmúlt esztendőben restauráltattunk és jelenleg a Modern Szoborkiállításon látható. SO ÓS GYULA 6 A régiségtár leltárkönyvei a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályán7 Thorvaldsens Basreliefs. Frankíurt, 1938. 8 Thorvaldsens Museum Handkatalog. Kopenhagen. 1931. 613. sz. A Szépművészeti Múzeumban levő dombormű hiányos. A fial oldali része, az I. tábla, a második világ, háború idején elpusztult.
