Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
GARAS KLÁRA: Gaspare Diziani néhány ismeretlen műve Budapesten
stílusfejlődésének felvázolásához természetesen elsősorban a névjelzéssel hitelesített vagy autentikus munkákhoz kapcsolódó vázlatok nyújthatnak. 28 Ezeknek száma azonban — mint általában a hiteles Diziani festményeké is — meglehetősen kicsiny. Semmiképpen sem áll itt szándékunkban a Diziani rajzok bonyolult kérdésével behatóbban foglalkozni, mindössze néhány hasznosítható részletmozzanatra szeretnénk felhívni a figyelmet. A frankfurti Städel gyűjtemény nemrégiben XVIII. századi velencei mester műveként közzétett két vázlatrajza 27 római történeti jelenetekkel kétségtelenül Diziani műve; az egyik közülük — ifjú hadvezér küldöttséget fogad a tengerparton — a trevisói Palazzo Spinedában 1748-ban festett, hiteles freskójához készült (71—72. kép). A cselekményt lényegében ugyanabban az elrendezésben adja elő, a kivitelezésnél csupán az egyes alakok beállításán s a háttér megoldásán változtatott a festő. 28 A rajz technikai adottságai, a nyugtalanul fodrozódó körvonalak, a szeszélyes felületkezelés a vázlatos ceruzavonalakkal a Diziani rajzoknak leginkább arra a csoportjára emlékeztet, melyhez pl. a bécsi Albertinabeli csónakjelenet s az a vázlat tartozik, amelyet újabban « Szt. Mihály legyőzi a sátánt » cím alatt publikáltak. 29 Utóbbi rajzzal kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy nem Szt. Mihályt ábrázolja a legyőzött démonokkal, mint tévesen gondolták, hanem a Titánok bukását a rájuk zúduló sziklák alatt, a magasban a villámcsomót tartó, haragvó Jupiterrel. Az ábrázolás pontosabb meghatározása azonban lehetővé teszi, hogy a vázlatot Dizianinak egy, a forrásokban szereplő, hiteles rajzával azonosítsuk. 1769-ben Párizsból Temanzához intézett levelében ugyanis Mariette beszél Dizianinak egy, a gigászok bukását ábrázoló rajzáról, melyet nagyon jónak tart («. . . che veramente dimostra molta fantasia ») s amelyhez még szeretne kisebbeket is szerezni. 30 «Jupiter le foudre au main culbute les rebelles» címen szerepel ez a biszterrel lavírozott tollrajz Mariette árverési katalógusában s nyilvánvalóan ugyanevvel az ábrázolással, feltehetően ugyanevvel a rajzzal találkozunk a Correr gyűjteményben. Végezetül szeretnénk itt néhány eddig ismeretlen, úgy véljük alapos indokkal Dizianinak tulajdonítható rajzot közzétenni (73—74. kép). A német magántulajdonban levő lavírozott tollrajz a Pásztorok imádását ábrázolja s élénken emlékeztet e téma egy budapesti, továbbá bécsi rajz változatára. A nagy szárnyas angyalok, a kezét mellére tevő József, kinek feje erős rövidülésben látszik ( az orr és szemek 26 Kétségtelenül igen nagy a jelentősége ebben az összefüggésben a velencei Correr Múzeum Alvise Molin hagyatékából származó gyűjtemény-csoportjának. Az egymáshoz tartozó s hagyományosan Dizianinak tulajdonított rajzok feltehetően abból a törzsanyagból származnak, melyet még a XVIII. század első felében N. Sagredo gyűjtött össze Diziani vázlataiból (1. 23 jegyzet). Az anyag azonban sajnos mindmáig nincs rendszeresen közzétéve ; tudományos feldolgozása nyilvánvalóan jelentős mértékben fogja előbbrevinni a Diziani kutatást s általában a XVIII. századi velencei rajzművészet ismeretét. 27 F e n y ő, I. : Disegni veneziani nel Museo di Belle Arti di Budapest. Acta Históriáé Artium VI, 1959. 87. old., 60—61. kép. A korábban Pellcgrininek tulajdonított két rajzot (H. Voss) a szerző az Albertina csónakjelenetének (17. kép) mesterével, Gaspare Dizianival hozza kapcsolatba (L. még Fenyő, I. : Dessins vénitiens du settecento. Acta Históriáé Artium VII, 1961. 96.). A tanulmányban Diziani műveként közzétett további néhány frankfurti vázlattal (Menekülés Egyiptomba, Szt. Sebestyén, Dávid diadala, Herakles és Omphale) együtt az idézett két rajz a velencei festő egy vázlatkönyvéhez tartozhatott. 28 A Palazzo Spinedában is szereplő jelenet véleményünk szerint nem Dárius családját ábrázolja Nagy Sándorral — ez a mozzanat a másik, úgy látszik kivitelezésre nem került frankfurti lapon látható —, hanem feltehetően Nagy Sándor történetének egy másik jelenetét. 29 Fen y ő, I. : i.m. in Acta Históriáé Artium VII, 1961. 98. old., 9. kép. 30 Boltari, G. — Ticozzi, J. : i.m. VIII. 391.
