Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

GARAS KLÁRA: Gaspare Diziani néhány ismeretlen műve Budapesten

szerepel, de egyfelől a balszélen oldalt hajló József beállítása, másfelől Mária és a három király csoportjának szerkezete a mintegy füzérbe kapcsolódó profilalakokkal kétségtelen hasonlóságot mutat; szembetűnő a típusok azonossága is (1. pl. Mária fejét a budapesti és a velencei képen stb.), az ecsetkezelés, a festői formaadás rokonsága a hamburgi vázlaton és a budapesti képen. Mind ebből következően a budapesti párdarabokat Diziani feltehetően a Sto Stefanobeli képekkel kb. egy időben, a harmincas évek elején festette. A harmincas években készült Diziani művekhez áll közel véleményünk szerint a festő egy további budapesti alkotása, a korábban ugyancsak Riccinek tulajdonított « Krisztus a vizén jár» (67. kép).

11 A témának egy álló formátumú rajzvázlatát is ismerjük Dizianitól a New York-i Scholz gyűjteményben.

15 A tenger fodrozódó hullámain az előtérben egymással szembefordulva helyezkedik el mindkét ábrázoláson a diadalmasan lebegő Krisztus s a félig térdeplő, féliga vízbe süllyedő Szt. Péter. A háttér bal oldalát kitöltő duzzadó vitorlájú bárka az árboc előtt álló hajós erőteljes alakjával, mint lényegében az egész elrendezés is a képtípus Sebastiano Ricci megfogalmazta példájára nyúlik vissza (Belluno, S. Pietro). A jellegzetes, síkszerű kompozíciós mód, melyet L. Coletti találóan «szcenikus »-nak nevez, a hangsúlyozott profilok, az alakok aránya a hosszéi végtagokkal világosan Gaspare Dizianira utal, a budapesti képen szereplő típusokat Diziani számos művén megtaláljuk, elég talán ha itt, mint példára, a firenzei Uffizi Lábmosás jelenetére vagy a Jézus bevonul Jeruzsálembe bellunói vázlatára utalunk. Szerkezeti és stílussajátságok alapján sorolhatjuk Diziani oeuvre-jébe a Legendajelenetet ábrázoló, eddig ismeretlen budapesti vázlatot is (68. kép).

18 A hosszú, fekvő téglalap alakú kép előterében római katonai köntöst viselő ifjú — a jelenet főszereplője — vitázik az őt körülvevő szakállas vénekkel, a balszélen alabárdos kísérettel főpap trónol, míg a háttérben, a látóhatárt lezáró oszlopos architektúra íve előtt hevesen vitázó egyházi öltözetű férfiak karéja sorakozik. A megörökített esemény véleményünk szerint Szt. Ambrus legendájának egy jelenete: a püspökválasztózsinaton, ahol a jelenlevő ariánusokkal heves vita tör ki, megjelenik az ifjú római tiszt, Ambrus, lecsillapítja és megbékélteti az összecsapó feleket, akik azután közös elhatározással őt választják püspökké. Az ábrázolás feltehetően avval a kétségkívül Dizianihoz közel álló sorozattal hozható kapcsolatba, mely a Treviso melletti Fiera S. Ambrogio templomát díszíti.

17 A Szt. Ambrus proklamációját, illetve Szt. Ágoston megtérését ábrázoló nagyméretű festményeket R. Pallucchini Gaspare Diziani fiának, 11 Letét a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Olaj, vászon, 53 x 62 cm. Széchenyi Miklós nagyváradi püspök hagyatékából. Az Ernst-Múzeum aukciói XXVII. 1924. n° 835, XV. tábla, Sebastiano Ricoi műve. L. P i g 1 e r, A. : Barockthemen. Budapest, 1956. 345. olasz festő alkotása, XVIII. század első fele. 15 Mura r o, M. : Catalogo della Mostra di disegni veneti nella collezione János Scholz. Venezia, 1957. 41. old., 65. tábla. Rokon evvel az ábrázolással a genovai Palazzo Bianco egy XVIII. századi, korábban Yalerio Castellónak, újabban Francesco Zugnónak tulajdonított azonos tárgyú képe, egy négy jelenetből álló sorozat része (Lázár feltámasztása, Krisztus Emmausban, Krisztus meggyógyítja a vakot, Krisztus a vízen jár). L. G r o s s o, O. : Catalogo descrittivo ed illustrato dei quadri antichi e moderni délie Gallerie di Palazzo Bianco e Rosso. Genova, 1909. 35. old., 15 — 18. sz. Pilo, G.M. : Francesco Zugno. Saggi e memorie di storia dell'arte. Venezia, 1959. 323, 371. 16 Olaj, vászon, 25 X 37 cm. Budapest, magántulajdon. 17 Coletti, L. : Catalogo delle cose d'arte e di antichità. Treviso, 1935. 448. old., 866. kép, olaj, vászon, 280 X 560 cm, Szt. Ágoston megtérése, mint Marinelli, Szt. Ambrus proklamációja mint XVIII. századi velencei mester műve szerepel. Utóbbinak vázlata Coletti szerint a padovai Museo Civico-ban található (Magnasco műveként), a gyűjtemény legújabb katalógusa azonban ezt a vázlatot nem említi (Grossato, L. : II Museo Civico di Pad ova. Venezia, 1957.). 10* 151