Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

GARAS KLÁRA: Gaspare Diziani néhány ismeretlen műve Budapesten

Sebastiano Ricci halála után nagy becsben állt, 1755-ben a velencei képzőművészeti akadémia egyik alapítója. 1700-ban és 1766-ban elnöke is volt.

4 Sokoldalú és gazdag tevékenységének mintegy fél évszázadot átfogó keretét azonban viszonylag kevés fennmaradt alkotással tudjuk kitölteni, különösen korai időszakából hiányosak az emlékek. A kronológiai tájékozódáshoz csupán néhány szignatúra, a Vincenzo Da Canal által Gregorio Lazzarini életrajzához fűzött beszámoló (1732) s Boschini guidájának 1733-ban megjelent bővített kiadása nyújt bizonyos támpontot. A Da Canalnál felsorolt s így 1732 előtt készült művekből azonban ma már csak az Asolóban említett Szent nő (Eurosia) vértanúsága oltárkép vázlatát s a velencei Scuola di San Teodoro számára festett Krisztus bevonul Jeruzsálembe jelenet vázlatát ismerhetjük fel velencei illetve bellunoi magángyűjteményben.

5 Diziani fennmaradt festményei közül a legkorábbinak a jelzés tanúsága szerint eddig az 1727-ből datált bellunói (Chiesa di San Rocco) Szt. Ferenc extázis? oltárképet tarthattuk. Egy újabban közzétett

6 s ugyancsak datált udinei rajzvázlat (62. kép) alapján azonban, úgy gondoljuk, egy még korábbi, 1.718 körül keletkezett alkotását ismerhetjük fel egy budapesti magántulajdonban levő Királyok imádását ábrázoló festményben (63. kép).

7 Az 1718-as évszámot viselő udinei rajz és a budapesti kép kompozíciója lényegében megegyezik: a rajz egy nagyobb oltárkép vázlatának látszik s mint az feliratából « D

a 1718» következtethető, valószínűleg Diziani drezdai tartózkodása alatt készült. Talán nem megyünk túl messze feltevésünkkel, ha a vázlatot Dizianinak az udvari templom számára festett, az idők során elkallódott oltárképével hozzuk kapcsolatba.

8 A rajzon rögzített ábrázolást a budapesti festményen némiképpen egyszerűsített, redukált formában látjuk viszont. Mária és a kis Jézus csoportja csaknem azonos, József ugyanazon helyzetben, de eltérő kézmozdulattal szerepel, a két idősebb király alakján sem változtatott lényegesen a festő, viszont — a kezek beállításától eltekintve — csaknem teljesen módosította (profilba állította) a szerecsen király figuráját s elhagyta a bal képszélről a két gyermeket, valamint a zászlótartó kísérőt. A háttér a rajzon is, a képen is jobbról magastalapzatú oszloppal, középen hasadozott deszkapalánkkal zárul, a fekvő formátumú festményről azonban hiányzik a magasranyúló felső rész az égbolttal és cherubokkal. A levegősen könnyed, üde színezésű s az arcok és kezek kecses rajzában különösen vonzó kép úgy gondoljuk a vázlaton megfogalmazott kompozíciós gondolatnak közvetlen továbbfejlesztése s a rajzzal körülbelül egy időben, 1718 körül keletkezhetett. Mind a rajz. mind a festmény Sebastiano Ricci művészetének közvetlen hatását árulja el, a Ricci 4 Fogó la ri, G.: L'Aeeademia Veneziana di pittura. L'Arte XVI, 1913. 246. 5 L. Pali u e c h in i, R. : Die venezianische Malerei des 18. Jahrhunderts. München, 1961. 150. old., 38(.

. kép és A' a 1 c a n over, F. : Mostra di Pitture del Settecento nel Bellunese. Venezia, 1954. 97 ; Cana I. V. Da : i.m. XXXV, 6 R i z z i, A. : Opère inédite di Gaspare Diziani nel Friuli. Acropoli II. 1962. 111. A rajzot korábban tévesen Nicola Grassinak tulajdonították : R a s m o, N. : Disegni inédit i. Cultura Atesina X, 1956. 155. old., LXI. tábla. 7 Olaj, vászon, 96 X 112 cm. Budapest, magántulajdon. Kiállítva: Régi olasz mesterek kiállítása. Budapest, 1938. 142. sz. Sebastiano Ricci műveként. * Longhi, A.: i.m. Diziani szászországi munkásságával kapcsolatban érdemes megemlítenünk azt a két festményt, mely később Brühl miniszter művészeti tanácsadójának, 11. Heineckennek gyűjteményében szerepelt s 1757-ben került árverésre Párizsban. L. Catalogue raisonné de tableaux, dessins et estampes (par P. Rem y). Paris. 1757. 193. sz., Nagy Sándor Dárius családjával és 193/bis sz., Bacchus diadala. A több változatban fennmaradt, Dizianinak tulajdonított Szatír a parasztnál jelenetet (Velence, Akadémia és Karlsruhe, Kunsthalle) Heinecken s később a Winkler gyűjtemény katalógusa (Iv re u c h au f. F. W. : Historische Erklärung der Gemälde, welche Herr Gottfried Winkler in Leipzig gesammelt. Leipzig. 1768. 39. sz.) mint Francesco Fontebasso alkotását tartja számon. ÍU Bulletin -23 149