Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

KUTAL, ALBERT: A budapesti «szép Madonna»

Elemzésünk alapján a kronológiai helyzet nagyjából a következő: Altenmarkt — 1393 előtt Plzen — 1395 körül Cesky Krumlov — 1395 után Vim perk j Trebon 1400 körül és Ohlum sv. Máfí ' után Düsseldorf az 1390-es évek elején Zürich — 1395 előtt Torun i Bonn 1395—1400 Sternberk ' Boroszló — 1400 körül Salzburg — 1410 körül A budapesti Madonnának e fenti emlékekkel való összefüggését és az együttesen belüli helyzetét vizsgálván, már az első pillanatban nyilvánvaló lesz, hogy szobrunk különösen a toruni csoporthoz áll közel. Mária testtartása, az anorganikus kontraposzt, a drapéria elrendezése és a külön redők elhelyezése, a súlyos korona alakja, mind — a legkisebb részletekig — megegyeznek a toruni csoporthoz tartozó s a fentebb javasolt időrend szerint a boroszlói Madonna előtt készült szobrok megfelelő elemeivel. Formai egyezésüket csupán a kis Jézus alakja vagy az a mód zavarja meg, ahogyan Mária gyermekét a karján tartja (21—22. kép). Az említett kapcsolat azonban még pontosabban is kimutatható. A budapesti szobor körvonalai nem szűkülnek össze az öv táján: Mária fátyla elég rövid és a kendőt hátul a köpeny gallérja fogja össze: végül a cső alakú redőzet felső rétege a jobb oldalon egy szegélyt képez, mely közép felé meandervonalat alkotva a gyermek felé folytatódik. Talán megjegyzendő még az is, hogy a figura körvonala a cső alakú drapéria mögött kissé befelé húzódik. Bár e vonásoknak önmagukban nincs nagy fontosságuk, de együttesen bizonyára vitathatatlan értékűek. Főképpen a toruni, a bonni, a sternberki Madonnára jellemzőek, hiányoznak azonban a düsseldorfi és a zürichi szoborról. Ha felállított időrendünk megfelel a valóságnak, égy döntő fontosságé ez a budapesti Madonnára nézve is, melynek legközelebbi rokonai tehát nem e csoport legkorábbi alkotásai, hanem az átmeneti időszak szobrai lesznek. Ilyképpen pedig a budapesti Madonna sem a toruni csoport kiinduló pontja, sem mesterének legkorábbi alkotása nem lehet. De talán még ennél is pontosabban meghatározható a budapesti szobor helye. Figyeljük meg, hogy az említett kanyargó vonalú szegély ferdén fut felfelé és hogy a Mária alkarján megfeszülő redők a szobor középpontja felé haladnak (23. 25. kép). E motívum a toruni csoportban kizárólag a sternberki Madonnánál fordul elő (20. kép). Pontosabb és az előbbi elrendezést magyarázó egyezés, hogy a budapesti és a sternberki Madonna szobron a gyermek különlegesen magasan ül anyja két karján, amely kompozíció teljesen egyedülálló e körben, megtalálható azonban a krumlovi szobron is. Igaz, hogy a sternberki Madonna a csoportjában szokásos módon tartja gyermekét, de a jobbjával is érinti őt és ujjai a gyermek húsába mélyednek. Ezért tartja az almát a kis Jézus balkezével, míg jobbja anyja fátyolának a végét fogja. A toruni csoportnál a történés és a kompozíció központi motívuma: a játék az almával. Hiányzik ez a sternberki szobornál, aminek következtében a gyermek visszahúzódó mozdulatát ábrázolni szükségtelenné vált s így a kis Jézus egész felső teste előre fordul. Ezek a vonások nagyon emlékeztetnek a krumlovi Madonna csoportjára, amelynek hatása a boroszlói Madonnában a leghangsúlyosabb. A sternberki szobor tehát alig valamivel idősebb a boroszlóinál. A budapesti szobor gyermekalakját figyelve megállapítható, hogy a kis Jézus még következetesebben alkalmazkodik a krumlovi típushoz. Persze itt a gyermek felöltözötten ábrázolt, ami különös vonás az ehhez a csoporthoz tartozó Madonna szobroknál c's ami megerősíthetné azt a nézetet, hogy a szobor nyugatról származik. ü Bulletin •->: 129