Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

DÁVID ANTAL: Még egy ékírásos tábla Ur III-ból

tudnók készíteni. Ami nem jelent kevesebbet, mint hogy a kereken öt évezred előtti Dél-Mezopotámiáról jobban vagyunk tájékozva, mint európai középkorunkról. A számomra hozzáférhető igen gyér dokumentációs anyag sajnos nem teszi lehetővé, hogy szűkszavú táblánkkal kapcsolatban messzemenő találgatásokba merjek bocsátkozni. Megszövegezése alapján, valamint a pecsét hiánya miatt azonban annyi mindenesetre valószínűnek látszik, hogy nem jogi felhasználásra szánt dokumentummal, hanem „pro domo" készült feljegyzéssel állunk szemben. A tábla tehát, amelynek célját sem tudjuk kétségtelenül megállapítani, önmagában nem jelentős. Ami érdekessé teszi, az ama tény, hogy olyan korból származik, amelyben döntő fontosságú változások történtek a sumérság életében. E változások következtében a papi fejedelem — e n s i — vezette városállam eltűnik s átadja a helyét a király — 1 u g a l

3 — kormányozta birodalomnak. Az egyházi és világi hatalom e szétválását különböző kutatók különbözőképpen magyarázzák. Szerintem e szétválás természetes módon kétféleképpen történhetett és történt. 1. Ha valamelyik e n s i hatalmát a szomszédos városfejedelemségekre is kiterjesztette, megszerezhette ugyan ezekben a világi hatalmat, de nem változtathatta meg azt a belső kapcsolatot, amely a legyőzött papi fejedelmek és a meghódított városok istenei között fennállt: nem ülhetett a helyükre mint e n s i. Beszorította tehát őket templomaikba s a világi hatalmat 1 u g a 1 néven vette a maga kezébe. Saját városában azonban természetesen megtartotta az e n s i címet is. Ez volt a helyzet az esetek többségében. 2. Előfordulhatott s előfordult az is, hogy az e n s i vezette papi kaszt, lelki hatalmával visszaélve, az előjelek, hatékony ráolvasások stb. ismeretét a polgárság szipolyozására használta fel s a polgárok elkeseredése forradalomban tört ki. A győztes forradalom vezére ily esetben szintén nem mint e n s i, hanem mint 1 u g a 1 vette kezébe a városállam vezetését. Természetesen mindkét esetben előfordulhatott — amint nem egyszer elő is fordult —, hogy a <<törvényes» e n s i vagy annak leszármazottja alkalomadtán visszaütött. Nyilvánvalóan ilyen vajúdó kornak emléke a kiutalt tehenekről s ökrökről szóló táblánk is. Ennél azonban sokkal komolyabb következtetést vonhatunk le táblánkkal kapcsolatban a sémi nyelvtörténet vonalán. Mint ismeretes, az asszíriológusok mai közfelfogása szerint a mezopotámiai keleti sémi — akkád — nyelv az óakkad kor végén — i.e. 1950 táján — két dialektusra szakadt: a babilonira és az asszírra. Hogy ez a közfelfogás nem fedheti a valóságot, igazolja, a PA., illetve PA.AL. jel u g u 1 a,

4 illetve s a b r a

5 olvasata. E két sumér szó ugyanis nyilvánvalóan keleti sémi kölcsönszó, ámde nem az óakkadból, nem is az ehhez hasonló hangalakú óbabiloniból, hanem az óasszírból származik, amely hangtanilag elég nagy eltérést mutat mind az óakkadtól, mind az óbabilonitól. Ezt a tényt pedig nem értelmezhetjük másként, mint hogy az asszír dialektus a babilonival együtt már a sumér korban kivált az óakkadból — amit egyébként egy egész sereg egyéb adat is igazol. DÁVID ANTAL 3 Szó szerint : «nagy» (gal) «ember» (lu.). 4 CT 35,7. etc. KZ 2,302, 10. Vö. Szépművészeti Múzeum Közleményei 13 (1958) 108-109. 5 CT 11, 17, 4, 17. etc.