Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja

és politikai életébe.

6 Ez kitűnik többek közt abból is, hogy míg korábban csak szemlélőként kísérte figyelemmel kora eseményeit, jelenségeit, most már egyre jobban foglalkoztatják a brüsszeli, németalföldi események. Emberi és művészi kibontakozását jelentősen befolyásolták a brüsszeli élet jelenségei, itteni kapcsolatai. Brüsszeli festményein — előző képeitől eltérően — nemcsak tudomásul veszi, konstatálja a körülötte folyó eseményeket, jelenségeket, hanem már egyre jobban kialakul sajátos egyéni állásfoglalása is. Az emmausi tanítványok Krisztusát már egyszerű ruhában ábrázolja, s mint a «Harc a farsang és böjt között» című képe mutatja, elítéli az ésszerűtlen mulatozást, a mértéktelen vigadozást. Bírálja kora jómódú polgárságának könnyelmű, léha, szertelen mulatozásokban kimerülő, céltalan életmódját.

7 Valószínű, hogy Bruegelnek ezt a magatartását értették félre egyes, főleg korai kutatók, akik ezt a művésznek a polgárságtól elforduló, a városi életet megvető, paraszti szemléletével magyarázták. Feltehetően ebből a félreértésből született a «paraszt-Bruegeb-legenda, amely A. E. Popham és Tolnay Károly évtizedes kutatásai nyomán végkép szétfoszlott.

8 Bruegelnek ezt a magatartását mások azzal magyarázták, hogy a művész mint ortodox-katolikus ostorozza ezeket a jelenségeket.

9 Mondanunk sem kell, hogy az előzőhöz hasonlóan, ez az álláspont sem tarthatta magát sokáig. A kutatások kibontakozásával az a felismerés válik mindinkább erőteljessé és határozottá, hogy Bruegel a különböző vallási, reformációs mozgalmakkal került egyre közlebbi kapcsolatba, kölcsönhatásba. Ez a felfogás úgyszólván minden Bruegel-kutatónál megtalálható, a legkorábbiaktól Michael Aunerig, hol kevésbé, hol erőteljesebben.

10 Gustav Glück úgy vélte, — főleg a Keresztelő János prédikációjából kiindulva hogy Bruegelt a kálvini-eszmék fascinálták s ezek inspirálták arra is, hogy a prédikációt a szabad ég alatt ábrázolja.

11 Grossmann azonosítja magát ezekkel a megállapításokkal, és Glück felfogását azzal egészíti ki, hogy a kép közepén elhelyezett jövendőmondó alakjának és a jövendölés jelenetének ábrázolásával a művész a Kálvin által is tiltott jövendőmondást állítja pellengérre, hogy ezzel a kálvinizmus iránti rokonszenvét méginkább és egyértelműbben kinyilvánítsa.

12 Bonyolítja azonban a kérdés vizsgálatát, hogy nemcsak a kálvinizmus tiltotta a jövendőmondást, hanem más vallások tanításai is, és ez ellenkezett az egész közszellemmel, mely ezt a legnagyobb bűnök egyikének tartotta.

13 Többen említik, így Tolnay és az ő eredményeit összegező Grossmann is,

14 hogy Bruegel, mint a Szent Lukács-céh tagja, huma0 T o 1 n. a y, Ch. de : Die Zeichnungen Pieter Bruegels. Zürich, 1952. 51.- Popham, A. E. : P. Bruegel and Ahraham Ortelius. Burhngtcn Magazine LIX, 1931, 188. Bembet tus Dodoneus-szal való kapcsolatára T o r r i 1 h o n, T. : Bruegbel était-il médecin ? Connaissance des Arts 1958. 68 — 76. 7 A u n e r, M. : Pieter Bruegel. Jahrbuch der Kunsthistoiischen Sammlungen in Wien. 52, 1956. 86. 8 P o p h a m, A. E. : i. m. 188. •— Tolna y, Ch. de : Pierre Bruegel l'Ancien. Bruxelles, 1935. (Bevezetés). 9 Grossman n, E. : i. m. 37. 10 S t r i d b e e k, C. G.: Bruegelstudien. Stockholm, 1956. 41 — 42. — Grossman n, F. : i. m. 37. — Tolnay főleg az 1935-ben írt könyvében (Pierre Bruegel l'Ancien) tovább megy Dvofak-nál és rámutat a Coornhert-tel való kapcsolatra. — Grossmann, F. : i. m. 35. 11 Glück, G. : Bruegels Gemälde. Wien, 1932. 47. 12 G r o s s m a n n, F. : i. m. 20. 13 FI u i z i n g a, J. : Herbst des Mittelalters. München, 1931. 16, 340. — Auner, M. : i. m. 116. 14 G r o s s m a n n, F. : i. m. 19. in* 147