Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

FENYŐ IVÁN: Ismeretlen olasz rajzok a XV—XVIII. századból

tése azonos a két művön. Az igen bájos, de kissé merev és provinciális festmény fejtípusai Solariót és Giampietrinót idézik, akikre Moncalvóval kapcsolatban már A. Venturi is utalt. Meglepően erősen hatottak Moncalvóra a Campik is, különösen Bernardino Campi formanyelvére gondolunk : a cremonai San Sigismondo és a dóm oltárképeinek keményen festett, magas homlokú, merev arcú, réveteg hölgyeire, vagy «Krisztus siratasara» a Breraban.

29 A budapesti Moncalvo rajzok sorát egy harmadik lappal, egy ülő (alvó) puttó alakjával egészítjük ki (02. kép).

30 A különös, szálkás technikával rajzolt laphoz ismét Moncalvo torinói rajzai között találunk meggyőző analógiát. (Moncalvo egyébként is feltűnően sok és egymáshoz hasonló, jellegzetes puttót rajzolt.) Hasonlítsuk össze a Szépművészeti Múzeum rajzát A. Bertini említett katalógusában Moncalvo 256. sz. alatt publikált három kis «puttó foglietti»-jével : ezeken is apró szálkás vonalkákból állanak össze ugyanazok a részletformák, amelyek a budapesti rajzon is láthatók. 11. Marcantonio Bassetti veronai festő (1588—1630) műveként határoztunk meg és állítottunk ki az északitáliai rajzok 1960. évi kiállításán (kat, 36. sz.) egy különös hatású és technikájú rajzot, «Mozes vizet fakaszt a sziklából)) (64. kép).

31 Megállapításunkat a windsori gyűjtemény Bassetti rajzaira alapozzuk. A windsori rajzokban A. E. Popham ismerte fel Bassetti kezét az általunk nem ismert korai olasz rajzokról szóló könyvében. Popham az azonosításnál a Bernasconi-Signorelli gyűjtemény szent Pudenzianát és szent Prassedest ábrázoló rajzára hivatkozik, amelyet 1928-ban Roberto Longhi publikált. R. Longhi 1959-ben a Paragoneban közzétett kitűnő tanulmányban foglalkozott ismét Bassettivel és a Quirinal Sala Regiajából reprodukált két példa is teljesen meggyőz arról, hogy Popham attribuciója a windsori rajzokat illetően helyes volt.

32 A Longhi által közölt két freskórészlet egyben a budapesti rajz attribucióját is megerősíti. Popham meghatározását Anthony Blunt is elfogadta, aki a Windsorban levő velencei rajzok katalógusában több Bassetti rajz reprodukcióját közli.

33 Bassetti mindössze egy évvel volt idősebb Fettinnél s festészetét nem is egy szál fűzi a nagy mantovai újítóhoz. Rajzai azonban, mint ezt a budapesti lapon is megfigyelhetjük, még az északitáliai-velencei későmanierizmus jellemző termékei. Tintoretto — részben Palma il Giovane közvetítésével — sa Bassanók művészetének tanulmányozása érzik rajtuk. Bassetti budapesti rajza ugyanazokat az annyira egyéni stílusjegyeket viseli magán, mint a windsori lapok, s csak színben tér el azok barna-fehér színétől. Otto Benesch az Albertina németalföldi rajzanyagában egy figyelemreméltó rajzot talált a «Kenyércsoda» ábrázolásával, amelynek mesterét Marcantonio Bassettibcn ismerte fel (63. kép).

34 A rajz stílusa a budapesti lapnál is közelebb áll a windsori 2i

> V e n t u r i, A. : Storia ... IX. Parte VI. 557, 558 és 564. kép. 30 Ltsz. 2166. Toll, kevés vörös krétával. 156x94 mm. Az Esterházy gyűjteményben mint Parmigianino rajza szerepelt. Gyűjteményünkben XVI. századi olasz művész utáni másolatként volt beosztva, — R. Longhi 1926-ban Romanino rajzai között említi ezt a lapot. L o n g h i, R. : Di un libro sul Romanino. L'Arte XXIX, 1926. 149. 31 Ltsz. 58.8.K. Ecsetrajz, fedőfehér kékeslila alapon. 209x272 mm. A C. Wiesböck (Lugt 2576) és a Delhaes gyűjteményből. 32 Longhi, R. : Precisioni nelle Gallerie Italiane. I. Reale Galleria Borghese. Roma, 1928. 63. — Ua. Presenza alla Sala Regia. Paragone 117, 1959. 29. old., 5a és b kép. "Blunt, A, — Croft-Murray, E. : Venetian Drawings ... at Windsor Castle. London, 1957. Kat. sz. 1 — 24 és 3, 5 — 8. számú képek. 34 Hálásan köszönöm Otto Benesch professzor úrnak, hogy a rajz fényképét megküldte és a mi rajzunkkal kapcsolatban engedélyezte a lap közzétételét. —Az Albertina rajzának leltári száma : 3536.