Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
FENYŐ IVÁN: Ismeretlen olasz rajzok a XV—XVIII. századból
ba helyezi. Kétségtelenül korai vázlata, «pensiero»-ja a Studiolo festményének, minthogy jóformán csak a kompozíció felépítése azonos a kivitelezett festményével. A hálós beosztás arra vall, hogy a jelenetet a művész a képhez készült további rajzvázlatra vitte át, amely már minden bizonnyal részleteiben is jobban egyezett a festménnyel. Rajzunkon még erősebben érezhető Bronzino Palazzo Vecchiobeli «Atkelés a Vörös tengeren» ábrázolásának befolyása, akár az alakok mozgását, akár pedig a tér és a szereplők egymáshoz való viszonyát vesszük szemügyre. De az idősebb kortárs, Giorgio Vasari hatását és közelségét is jobban érezzük a rajzon. Itt a Studiolo díszítését irányító Vasari «Perseus és Andromeda» ábrázolására gondolok (1570), amellyel rajzunk legalábbis egyidejű lehet, ha nem későbbi. Mindkét műben -— nem tudjuk, hogy ezt a Vasari festménnyel kapcsolatban már szóvátették-e — van valami Niccolo dell'Abbate művészetének hangulatából is. Túl messze vezetne az eltéréseket a rajz és festmény között részletezni, tulajdonképpen majdnem minden szereplő másként mozog a festményen, mint a rajzon. A rajzon lent jobbra látható és a parti sziklára kapaszkodó, háttal forduló alak helyére az az ifjú került, akihez H. Voss tükörképes rajzot publikált a Louvreból. 20 De a Louvre rajzának majdnem pontosan megfelelő alak — a festményhez viszonyítva szintén tükörképesen — már ott van a budapesti la]) balszegélyén a középtérben. A rajz sziklára kapaszkodó, említett alakjáról sem mondott le azonban a művész, ott látjuk őt a festményen balra a középtérben a meredek part szikláiba, növényzetébe kapaszkodva. A delfinen lovagoló, kincseik elrablása miatt jajveszékelő sellők egyike, aki feje felett kétségbeesetten kulcsolja össze kezét, majdnem azonos a rajzon és a festményen. A jobbjával hajához nyúló, egészen halvány vonalakkal rajzolt sellő is szerepel a firenzei festményen. Jobboldalt a sziklapart előtt álló. gyöngyökkel dúsan megrakott kagylót tartó nő fejtartása is a festménynek felel meg. A rajzon és a fetményen egyaránt szerepel a nő felé újabb gyöngyökkel tömött kagylót nyújtó, a nézőnek háttal álló ifjú. Alessandro Allorinak ez a most felbukkant rajza igen értékes és hasznos adalék rajzművészetének megismeréséhez. Fokozza érdekességét, hogy előzetes vázlat a főművek közé tartozó ismert festményhez. 7. A Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteménye is számos rajzot őriz a velencei későmanierizmus fáradhatatlan és szenvedélyes rajzolójától, Palma il Giovane-tól (1544—1628). A legjelentékenyebb lapot, a velencei Carmine templom Krisztus kenyér- és halcsodáját ábrázoló festmény vázlatát 1958-ban szereztük meg a Múzeum számára,1 Időközben számos más rajzát tudtuk azonosítani a mesternek. Közöttük a legérdekesebbet tesszük közzé, amely szépségével is leginkább méltó arra, hogy az itt publikált rajzok sorában helyet foglaljon. A Szent Jeromost ábrázok) lap képszerű teljessége és Pálmánál ritka technikája miatt is érdeklődésre tarthat számot (58. kép).-'- A rajz eddig «ismeretlen XVII. századi olasz művész utáni másolataként szerepelt a gyűjteményben. Annyira meggyőzően viseli azonban magán Palma il Giovane művészetének jellegét, hogy alkotójának személyét illetően nem lehet kétség. Teljes mértékben beilleszkedik Palma rajz-oeuvrejébe, sőt festményei között a moszkvai Puskin Múzeum azonos tárgyú jelzett képében közeli analógiája 20 Vos s, IL : Die Malerei dor Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin, 1920. 340. old., 124. kép. 21 Fenyő, I. : Dessins italiens inconnus. Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts n° 13, 1958. 60. 22 Ltsz. 2503. Vöröskréta, 239x 197 mm. A Reynolds, Poggi és Esterházy gyűjteményből.
