Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

BENESCH, OTTO: Rembrandt egyik kompozíciójának fejlődéséről

REMBRANDT EGYIK KOMPOZÍCIÓJÁNAK FEJLŐDÉSÉRŐL ADALÉK REMBRANDT MŰVÉSZI G O X D O L k" ODAS M Ö D J À X A K TÖRTÉNETÉHEZ A közelmúltban a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályán tett látogatásom alkalmával Fenyő Iván egy eddig figyelmen kívül hagyott, rembrandti stílusvonásokat viselő rajzra hívta fel a figyelmemet, amelyet a gazdag rajzgyűjteményből ő emelt ki biztos kézzel (35. kép). A legfinomabb tollal rajzolt la]) közelebbi vizsgálata hamarosan meggyőzött arról, hogy a nagy mesternek egy eddig ismeretlen, de minden kétséget kizáróan eredeti művéről van szó. A lap mérete 137x 183 mm, tárgya az «Angyal búcsúja Tóbiás családjától).

1 A rajzot különösen fontossá teszi, hogy az azonos tárgyú Rembrandt-művek sorozatának egyik láncszeme. Jelentős adaléka egy kompozíciós elgondolás kialakulásának, továbbfejlődésének, s ez —• mint Rembrandtnál mindig — a művész gondolkodásmódjába nyújt betekintést. A sorozat az 1637-ből származó Louvre-beli képpel indul (3G. kép). A kép és rajz főszereplői közösek : a mennyei jelenéstől lesújtva földre rogyó öreg Tobit és a három, tündöklő fénytől elvakított, kezüket felemelő családtag. A jelenet a pátriárka háza előtti lépcsőkön játszódik le. Tóbiás Tobit mögött az asszonyoknál hátrább szemben áll, fejét balra fordítja, bal kezét pedig a sugárzó fény felé védőn emeli fel. Alakját leheletszerű, csupán a lényeget érzékeltető körvonalak jelzik. A két nő Tóbiásnál magasabban helyezkedik el ; Sára háttal áll, fején még a széles karimájú utazókalappal. A fényjelenségtől visszahőkölve karját védekezőn emeli maga elé. Mögötte az öreg Hanna ; nála az ijedtség és a megrázkódtatás imává alakul át, kezét önkéntelenül emeli a magasba, Sára imádságos mozdulata csak az 1637-es képen befejezett, míg a rajzon a kezdete látható, ami által a gesztus kétszeres meggyőző erővel hat. Tóbiás hű útitársa, a kutya e rajzról sem hiányzik ; az öreg Tobit mellett viszonylag még ő a legvilágosabban rajzolt, míg a kompozíció minden egyéb eleme jelzésszerű. Az angyal alakja teljesen hiányzik, de eredetileg a rajzon valamiképpen mégis kellett utalni reá. A la]) felső részén megcsonkított, Jobb oldalt a kapu orommezője, bal oldalt két innen induló vonal folytatása vált e csonkítás áldozatává, melyek a levegőben megjelenő tüneményt jelezhették. A felső rész levágásával a jelenés elmaradt, A földre rogyó Tobit alakjának a rajzoló különös figyelmet szentelt. Kettős vázlatot készített róla, Az első elrendezésben, a többi szereplőhöz hasonlóan, lúdtollal vázolta fel s éppen az előreesés pillanatában mutatta be alakját. Majd ennek nyomán erőteljesebb vonásokkal, jobban előrenyújtva, nádtollal még egyszer megrajzolta őt, úgy hogy a felső test szinte a karokra támaszkodik, a kéz imára kulcsolódik.- Ugyanekkor ugyanazzal a tollal a kutya fejét, nyakát és mellső lábait is átrajzolta, Tobit mellett az állatot hangsúlyozva a legerőteljesebben. 1 Ltsz. 58.20.K. — Delhaes 1st váu gyűjteményéből (Lugt 7(51). - Ez a legszorosabban kapcsolódott a Heemskerck-féle fametszet (Hol Istein 6) angyalbúcsújának Tobit alakjához, amely már a Louvre-beli angyal mintaképe volt.