Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
KATONA IMRE: Bruegel: Keresztelő János prédikációja
következtében és csak a XVII. században kezdtek újra kongregációkba tömörülni. 51 Ezektől telJ3sen megkülönböztetendő a nagy francia forradalom óta megszűnt, de valamikor nagyon tekintélyes ispotályos Szt. Antal-rend, amely francia alapítású és amelyből később előkelő kanonokrend lett főleg a latin kereszténység területein. Ezek valóban viseltek hátukon kékkel hímzett T-jelet, köntösük azonban — ugyanúgy, mint a maronitáké — sohasem volt fehér, illetve kékesszürke, — hanem mindig fekete. A hátukon levő T-betű is összefügghetett — távolabbról — a Tau-szimbolikával, de közelebbről csak az Antonius-név német-holland kicsinyítő alakjára — Tönnies, Theunis — vonatkozhatott. Holbein-nél, Hieronymus Bosch-nál a Szt. Antal hátát gyakran ékítő T-jel is valószínűleg a Tönnies kezdőbetűje, de használhatták Tau-ként is. mert a világ kísértéseinek ellenálló Szt. Antal ugyanúgy ((kivételezett, megkülönböztetett)), mint azok, akiket az ítélet napján az Úr a Tau-val megjelöl. A Tau-nak ez az értelmezése azonban alapvetően különbözik a forradalmi anabaptizmus felfogásától. A «gyolcsruhas férfi» kilétét és szerepét tehát Gustav Glück sem oldotta meg. A kutatókat — köztük Glücköt is — az tévesztette meg, hogy a kép nemcsak korabeli, hanem bibliai alakokat is ábrázol, de csak részben a középkori ikonográfia szabályai szerint, túlnyomórészt profanizálva. Glück — mint láttuk — a gyolcsruhásban sem bibliai, hanem korabeli személyt, antoniánus szerzetest látott, holott az, mint ruhájának színe, de különösen a korabeli viselettől elütő szabása mutatja, minden bizonnyal bibliai alak. Ilyen színű, anyagú, de főleg szabású ruhát nem hordtak a XVI. században, de még közvetlenül előtte, vagy utána sem. Továbbiakban, éppen a kérdés tisztázása miatt, talán azt kellene behatóbban megvizsgálnunk, hogy a bibliában egyáltalán található-e utalás a gyolcsruhásra s ha igen, hol és milyen összefüggésben, illetve hogy Bruegel ugyanazt a gyolcsruhást ábrázolta-e, melyet a bibliai szövegekben találunk. Az első kérdésre, hogy a bibliában egyáltalán szerepel-e a gyolcsruhás férfi, határozottan igennel kell válaszolni. A Prófétai Könyvek kétszer is említik e férfit «ki gyolcsba öltözött vala» (Ezekiel, 9 : 11, Dán. 12 : 0,7). Mindkét helyütt rá vár és követőire, hogy elvégezzék «a szent nép erejének rontását)) (Dán. 12:7), Jeruzsálem elpusztítását. Míg azonban Dániel csak egyszerűen gyolcsruhásként említi — eg}^éb ismertető jelek nélkül — Ezekielnél mindazokat az attribútumokat megtalálhatjuk, melyeket Bruegel gyolcsruhása visel, sőt a leírás alapján — mint ez majd a továbbiakból kiderül — a kép egész koncepciója feltárul, megvilágosodik. Ezek után szinte másod,- vagy harmadrendű kérdés, hogy Bruegel alakja tulajdonképpen nem is fehér, hanem kékes-szürke ruhát visel s így az attribútumok egyikét — a fehérgyolcsruhát — máris figyelmen kívül kell hagynunk. Nem, vagy csak nehezen hihető, hogy Bruegel, aki egyébként mindenben a Próféták Könyvére támaszkodott, a gyolcsruha színét önkényesen festette volna kékes-szürkére. Arra is gondolni lehetne, hogy a ruhát árnyaló, az esést és a redőket kifejező, vagy a tónusmélységet biztosító kékes-szürke szín évszázadok alatt a permanens fényhatás következtében a fedőfehér alól a vártnál jobban előtűnt. Szerencsére azonban az idézett Károli-Biblia egyik német megfelelője, az 1536-os kiadású Froschauer-Biblia, melyet Bruegel és az anabaptisták használtak, 52 csak egyszerűen minden színmegjelölés nélkül « leywad kleid »-nek, «leinin kleid »-nek említik a «fehérgyolcs-ruhat». Ugyanígy található a Luther-Bibliában is. Xem lehet probléma azonban a többi ezekieli attri51 B a lányi Gy. : Szerzetesrendek. Budapest, 19113. 19 — 20. — Az ispotályos Szt. Antal-rendre vonatkozó adatokra Révész Imre akadémikus hívta fel a figyelmemet. 52 Froschauer 1536-os zürichi kiadású Bibliájának az Országos Széchényi Könyvtárban levő példányát használtuk. (Régi és ritka nyomtatványok tára. Ant. 167) Címe :
