Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Néhány hellenisztikus terrakotta-fej

annak lehetőségét, hogy az ifjúban valamely kiemelkedő egyéniséget, vagy városának papi tisztséggel felruházott előkelő polgárát lássuk. Amisos

39 a hellénizmus századaiban a pontosi királyok országához tartozott. Az i. e. I. század háborúiban többször cserélt gazdát, míg Augustus által végleg megerősített autonómiája birtokában a római birodalom szövetségeseként jómódú életet élt a későantik időkig. Terrakotta-plasztikája az Isztambuli Múzeumba került leletek

10 alapján jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. Termékei között nem ritkák az itt közölt példányhoz hasonlóan nagyméretű darabok. Az ifjúfej hajviselete az i. e. I. században elterjedt, majd a principátus alatt uralkodóvá váló. a homlok és a halánték felé hulló rövid, szabadon elrendeződő fürtökből áll. A fürtök laza kezelése nélkülözi azt a szabályos szkémát, amely az augustusi famíliának és a julius-claudiusi uralkodóház családtagjainak portréira általában jellemző.

11 Az arc csak a homlok és a szemöldökívek formálásában őrzi még — a fényképen nem érvényesülő — nyomait a hellenisztikus szobrászat eleven plaszticitásának. Felületkezelésére a semmitmondó, nagy síkok, az egyes elemek minden feszültséget nélkülöző, sima illeszkedése és egyfajta puhaság jellemző. Ezek a vonások ugyancsak eltérnek az augustusi és julius-claudiusi rómavárosi portréművészet szigorú tektonikájától. Stílusának forrását tehát nem nyugaton, a római műhelyekben vagy azok kisugárzásában kell keresnünk, hanem sokkal inkább azokban a későhellénisztikus görög portrékban, amelyeknél a klasszicista törekvés lágy költőiséggel és felületi puhasággal párosult.'

12 Ennek a csoportnak jellegzetes darabjait az i. e. 1. század második felére tehetjük, így ebben az időben kell elképzelnünk a budapesti terrakotta keletkezését is. A röviden jellemzett négy terrakotta fejecske mindegyike sajátos ikonográfiái és stiláris problémákat vetett fel, amelyeknek végső megoldása nem annyira a darabok egyedi vizsgálatának, mint inkább a hellenisztikus szobrászat és különösen a portréművészet kutatásának tágabb keretében érhető el. Az a körülmény azonban hogy a kis sorozat darabjaiban a hellenisztikus szobrászat legfontosabb fejlődés, szakaszainak jellegzetes képviselőit ismerhettük fel, már magában is igazolja annak helyességét, amit a kisművészet jelentőségéről a bevezetőben mondottunk. CAS TIG LI ONE LÁSZLÓ 39 Hirschfeld: RE I (1894) 1839 k ; Rocchett i, L. : Encyclopedia dell' Arte Antica I (1958) 319. 40 M e n d e 1, G. : Catalogue des figurines Grecques de terre cuite. Constantinople, 1908. 196 skk., 588 skk. 41 A rövid, de dúsfürtű haj leginkább még a fiatalkori Augustus-portrékkal állítható párhuzamba, vö. H e k 1 e r, A. : i. m. 167 k. 42 Buschor, E. : i. m. 29, 34, 39. kép ; Hafner, G.: i. m. R 9, R 11, R 22, MK 8. sz.