Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Néhány hellenisztikus terrakotta-fej
a volantzai 23 márványtöredékekét is felülmúlja. Bár a pathétikus kifejezés a lysipposi előképek minden vonását elmosta már, mégis hajlandók lennénk magának a. nagy makedónnak ábrázolását látni a fejecskében, ha az uralkodói attribútumok hiánya és a Nagy Sándor-típus hatásának széleskörűsége nem intene óvatosságra. A Nagy Sándor kéj) szuggesztív hatásáról tanúskodik a tárgyalt darab stílusának egyik legkiemelkedőbb eredeti képviselője, a rhodosi Hélios-fej 24 is. A terrakotta-fejecske pontos párhuzamait azonban nem a vezető kisázsiai vagy görögországi műhelyek termékei között találjuk meg. Formaadásának könnyed nagyvonalúsága és viszonylagos függetlensége a klasszikus hagyományoktól nem lehet kizárólag műfajának és technikájának következménye. A darabot anyagának kétségtelen tanúsága alapján az itáliai művészet termékének kell tartanunk. Az, itáliai művészet az asianizmus pátoszát a központi görög műhelyek hagyományainak kötöttségeitől mentesen, sajátos felfokozással vette át. A budapesti fejecske stiláris környezetének keresése közben vagy a felfokozott pátoszú tarentumi mészkőszobrászat emlékeihez, 25 vagy a hellenisztikus etruszk terrakotta-szobrászathoz kell fordulnunk. 26 A Közép-ltália művészetében fellépő erős pergamoni hatás egyáltalán nem meglepő, különösen mióta az újabb kutatás 27 még a pergamoni mestereknek Rómába és Etruriába való költözését is feltételezi. Ha a szobrocska stílusát a Civita Alba-i architektonikus terrakotta-csoportok fejeinek már szinte teljesen szétbomlóplasztikájához hasonlítjuk, 28 akkor ezekhez képest a budapesti terrakotta mintázása csaknem konzervatívnak tűnik. Nehéz lenne készítési helyét Itálián, vagy az, etruszk művészet territóriumán belül pontosabban meghatározni, keletkezésének idejét azonban meglehetős pontossággal az i. e. II. század közepe tájára, vagy az ezt követő évtizedekre tehetjük. 3. U r a 1 k o d ó - p o r t r é (7—9. kép). Lelt. sz. T. 439. P. Arndt gyűjteményébők Világosbarna agyag, a bemélyedő részeken fehér fedőfestés nyomaival. Szobrocska töredéke a váll egy részével. Belül üreges. Valószínűleg kétrészű formából készült,, az orr, a haj és a bekarcolt diadém, valamint homlokredők azonban kétségtelenül szabadon vannak mintázva. 29 Az ábrázolt személy, akinek fejedelmi rangját a határozott vonallal bekarcolt királyi diadém jelzi, jellegzetes egyéni vonásokkal rendelkezik : erőteljes orrának gerince homorúan ívelt, erős szemöldöke fölött két nagyjából párhuzamos ránc szeli át homlokát, gyér haja, amelyet a szobrocska mestere a fej tetején és hátoldalán nem is jelzett, halántékán és füle mögött laza fürtökben hull alá, pufók arcához illő vaskos nyakán erős ádámcsutka domborodik ki. A hangsúlyozott, karakterisztikus orr-forma alapján az ábrázolt uralkodót feltételesen IV. Nikomédés bithyniai királlyal 30 azonosíthatjuk, aki a mithridatesi háborúkban a rómaiak oldalán állt, és röviddel i. e.74 előtt Julius Caesar barátjaként halt meg. Országát végrendeletileg Ró23 Gebauer, K. : i. m. 79, 105, K. 80. sz ; B u s c h o r, E. : i. m. 23, 22. kép. Vő. még : Poulsen, V. : i. m. 52. sz. 24 L u 11 i e s, R. : i. m. 249. kép. 25 Vö. Wuilloumie r, P. : Tarente. Paris, 1939. 296. XIII/1 tábla ; B r e a, L. B. : I rilievi tarantini in pietra tenera. Riv. Ist. N. S. I. 1952. 117. 80 — 81. kép. 26 Ducati, P.: Storia dell'arte etrusca, Firenze, 1927. 260 — 265. tábla; Gigli o 1 i, G. Q. : L'arte etrusca. Milano, 1935. 378 — 382. tábla ; R i i s, P. J. : An Introduction to Etruscan Art. Copenhagen, 1953. 69 — 70. tábla, 27 D o h r n, T. : Pergamonisohes in Etrurien. RM 68. 1961. 7. 28 G i g 1 i o l i, G. Q. : i. m. 382. tábla. 29 Oroszlán Z : i. m. 102. old. G. 43. sz. : az itáliai terrakották között felsorolva. 30 G e y e r, F. : RE XVII (1936), 497 kk.
