Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

BALOGH JOLÁN: A Régi Szoborosztály állandó kiállítása

az 1956-os állapothoz viszonyítva pedig megkétszereződött. Ha pedig hozzászámítjuk még a lépcsőházi kőtárat, meg a renaissance csarnokban kiállított darabokat, akkor az arányszám még kedvezőbb. A megnagyobbodott terület módot adott arra, hogy a gyűjtemény gazdag anyagát minél bőségesebben tárjuk a látogatók elé. A fejlődést ismét a számok mutatják be a legszemléletesebben. A végső rendezésben a helyiségek száma iskolák szerint a következő : olasz iskola 12 (1936-ban 4, 1956-ban 8), francia és németalföldi 2 nagy terem (1936-ban és 1950-ben még egy sem, 1956-ban 1 kabinet), német iskola 6 kabinet és 1 nagy terem (1936-ban — a németalföldi és francia iskolával együtt — 3 kabinet, 1956-ban csak a német iskola 3 kabinet). Ezek a számok beszédesen szemléltetik az utolsó 25 év munkáját, küzdelmeit és eredményeit. A kiállítás technikai kivitelezése is hatalmasan fejlődött. Valamennyi terem villanyvilágítást kapott. Ennek megoldása is a lehető legkedvezőbb. Az üvegtetőre szerelt neoncsövek felülről egyenletesen világítják meg a szobrokat, anélkül hogy a fényforrások megzavarnák egy-egy intérieur összhatását. Falszínnek ismét a halvány kékeszöldet választottuk, mely legmegfelelőbb a bronzhoz. Ez a szín azután alkalmas háttérnek bizonyult mind a márvány, mind a színes fa és terrakotta szobrokhoz. Sőt a színválasztás történeti igazolását is megkaptuk a XV. századi olasz domborművek hátterein. Nagyot változtak a talapzatok. A vászonnal behúzott régi puhafa talapzatokat diófa furnérlemezzel boríttattuk. A nemes és tartós anyag, a meleg dióbarna szín, rendkívül fokozza a szobrok hatását, kitűnően juttatja érvényre egy-egy darab sajátos szépségét. A diófa talapzatokhoz diófapáccal színezett lapokra készültek az új cím-feliratok, hogy a tónusegységet ezzel is biztosítsuk. A kiállítás kivitelezése minden tekintetben teljesen korszerű és mindenkeimen méltó a gyűjtemény nagy jelentőségéhez és értékéhez. A kiállítás rendezésének alapelve : a szobrok korok és iskolák szerinti csoportosítása ós ezen belül a kiváló darabok hangsúlyos kiemeléseAz olasz részben a stílustörténeti sorrend a következőképpen alakult : I. kabinet : a szobrászat kezdetei és az olasz művek a XI—XIII. századból ; II. kabinet : az olasz trecento alkotásai ; III. kabinet : korai toszkán quattrocento (Donatello és Ghiberti köre) : IV. kabinet : toszkán quattrocento (sienai mesterek, Robbia család) ; V. kabinet : a toszkán késő quattrocento Verrocchio remekművével ; VI. kabinet : padovai quattrocento ; VII. kabinet : velencei és milánói quattrocento ; VIII. kabinet : a világhíres leonardesque bronzunk kabinetje, célja a Lovas minél hatásosabb kiemelése, éppen ezért kísérete halkszavú, alárendelt ; IX. kabinet : toszkán cinquecento ; X. kabinet : velencei cinquecento és 2 spanyol szobor. A nagyobb terület lehetővé tette, hogy a szobrokat tágasán és levegősen helyezhettük el, a fontos darabokat pedig kiemelhettük. Nagy gondot fordítottunk arra is, hogy egy-egy csoport, egy-egy kiállítási fal tagolása ritmikus és változatos legyen, nemkülönben arra, hogy egy-egy kabinet interieurje egységesen alakuljon ki. A kiállítás rendezését nagymérvű restaurálási munkálatok előzték meg, amelyeket Németh Kálmán szobrász-restaurátor végzett. Hasonlóképpen nagy munka folyt az anyag szakmai feldolgozása terén. Erről a Szoborosztály tagjai elkészült, illetve készülőfélben levő tanulmányaikban adnak majd számot részben a Múzeum Bulletinjében, részben az Acta Históriáé Artiumban. A kiállításon számos olyan szobormű szerepel, amely eddig sohasem volt látható. Ezek egyrészt új szerzemények, másrészt olyan darabok, amelyeket a raktárból emeltünk ki, az ismeretlenség homályából, és az új meghatározások alapján illesztettünk be a kiállítás stílustörténeti rendjébe. Közülük a legnevezetesebb, — és egy-