Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
GARAS KLÁRA: Giovanni Antonio Pellegrini párizsi mennyezetképe
gatott. 28 A Mária mennybevitelét ábrázoló, súlyosan megrongált és restaurált kis kupolafreskót újabban tévesen Andrea Lanzani müveként publikálták, jóllehet még roncsaiban is félreismerhetetlenül Pellegrini ecsetjére vall s az egykorú források Pellegrini hiteles művei közt említik. 29 A F. Valcanover által az Emporiumban 1957-ben közzétett kupolavázlatban 30 (Mária mennybevitele a négy sarkon a négy erény ábrázolásával) a freskó derűsen vonzó, lendületes bozzettóját ismerhetjük fel (56—57. kép). A megoldás itt egyszerűbb, az elrendezés nyugodtabb, mint a szaléziánus templom mennyezetén volt, de különösen szembetűnő a zsúfoltabb barokk ábrázolásmódtól, az erőteljes di sotto in su beállítástól való távolodás, a rokokó jellegű festői fellazulás, ha a bécsi mennyezetképet a téma egy húsz évvel korábbi változatával vetjük össze, avval a kupalavázlattal, melyet Pellegrini 1710-ben Londonban mutatott be (Victoria and Albert Museum). Nem tudjuk közelebbről mikor készült Pellegrini utolsó bécsi műve, a Karlskirche oltárképe. Az osztrák barokk e nagyszerű emlékének díszítésénél az olasz mestereknek csak kisebb szerep jutott : az oltárképek közül egyet-egyet Sebastiano Ricci és Antonio Pellegrini, a továbbiakat Daniel Gran, illetve Martino Altomonte, a mennyezetképet Rottmayr festette. A harmincas évek elején keletkezett négy oltárképnek egy-egy vázlata, köztük Pellegrini modellója, Krisztus meggyógyítja a bénát, az egykori Esterházy gyűjteménnyel a budapesti Szépművészeti Múzeumba került (58. kép). 31 A kép mint általában Pellegrini késői művei, krétásan sápadt színezésű, mozgásban és kifejezésben is tompított, az alakok aránya rendkívül megnyúlt, az elrendezés világos, dekoratív. A fennmaradt további vázlatok (Wien, Kunsthist. Museum, Wien ehem. Samml. Fischel) tanúsága szerint a festő behatóan foglalkozott a kompozícióval. A bécsi és a budapesti múzeum változata között kevés a különbség, az elrendezés, a csoportfűzés, a háttér csaknem azonos, a budapesti kép kivitelezése azonban lágyabb, levegősebb. Az egykori bécsi Fischel gyűjteménybeli változaton azonban jelentősen különbözik a főalak, Krisztus beállítása, a balszélen elhelyezett repoussoir-figura, az angyalok s a statisztacsoportok megoldása. 32 Ez a vázlat volt feltehetően a legkorábbi elgondolás. 28 Pellegrini és a Carriera család bécsi tartózkodásával kapcsolatban 1. Z e n o, A. : Lettere. Venezia, 1785 IV. 59, 64; valamint Giovanna Carriera leveleit Maiamanni, A. : i. m. A festő eddig publikálatlan bécsi leveleit 1. a függelékben. 29 L. Pellegrini életrajzában Mariett e-nél Abecedario i. m. 94, továbbá Fuhrmann, M. : Historische Beschreibung . . . von der . . . Residenzstadt Wien und ihren Vorstädten. Wien, 1766—1767. II. 592. etc. T u r c h i, M. G. : Andrea Lanzani. L'Arte LIX, 1960. 99. old., 14—15. kép, tévesen közli a mennyezetképet Lanzani művei közt. A milanói festő — a cikkben különben nem idézett — hiteles önéletrajzi beszámolója szerint «nella chiesa di P. P. Spagnuoli della Redentione l'altare maggiore nelle muraglie» festette s nem a templom kupoláját. (L. L o h m e y e r, K. : Ein Bericht des Freskomalers Andrea Lanzani über seine Werke in Österreich und Italien. Belvedere, Forum 1926. 129.) 30 Velence, a. e. Gatti-Casezza gyűjtemény, olaj, vászon, Valcanover, F.: Note venete alla mostra della pittura italiana nelle collezioni polache. Emporium CXXV, 1957. 243. old., 13. kép, a rendeltetés meghatározása nélkül. 31 Ltsz. 654, olaj, vászon, 95x50 cm. Pigler A. : A Régi Képtár Katalógusa. Budapest, 1954. 439. Altomonte oltárképe (Jézus feltámasztja a naimi ifjút) 1731-ben készült, a Mária mennybevitelét ábrázoló oltárkép Sebastiano Ricci egyik legutolsó alkotása volt s 1733 —1734 körül keletkezett, Dániel Gran két oltárképe, Magyarországi Szt. Erzsébet, Krisztus és a kafarnaumi százados, közül az utóbbi az 1736-os évszámot mutatja. 32 P 1 a n i s c i g, L. : Die Sammlung Fischel Wien. Jahrbuch des kunsthist. Instituts der K. K. Zentralkommission für Denkmalpflege. CHI. 1914. Beiblatt 65. old., 41 — 42. kép.
