Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

GARAS KLÁRA: Giovanni Antonio Pellegrini párizsi mennyezetképe

kozásokra is képes és « qu'il était injuste de donner à des étrangers des ouvrages que les gens de la nation pouvaient exécuter». Lemoyne az összevetés megkönnyítésére pontosan ugyanezt az ábrázolást választotta. «L'objet étant le même ; elle renferme absolument les même détails que la description dont je vous ai parlé» hangsúlyozza Caylus báró, aki a francia festő kompozícióját sok szempontból sikerültebbnek tartotta, mint Pellegrini mennyezetképét.

16 Utóbbit a francia kritikusok bizonyos idegenkedéssel fogadták s jóllehet általában sajnálkoztak megsemmisítése fölött, erényei —• a nagy tömegek mozgatása, kellemes színhatása, lágy modellálása stb. — mellett nem hallgattak hiányosságairól sem. «Une composition trop nue, un défaut de correction dans le dessin et sur tout le caractère et la couleur des nuages, qui trop pesans interrompaient la vaguesse du ciel tenu fort clair.»

17 Miként az a leírásból és Lemoyne rokon kompozíciójából is kitűnik, a bank mennyezetképe azokhoz a XVIII. század első felében divatos tiszta allegóriákhoz tartozott, melyeknél a fogalmakat egy-egy jelképes alak személyesíti meg s a szereplők lényegében cselekmény nélkül laza összefüggésben sorakoznak egymás mellé. A téma a korszak művészi ábrázolásaiban domináló, általánosan elterjedt fejedelemdicsőítő allegória egy sajátos változata. A fejedelmi erények dicsőítése, a jó kormányzat áldásainak festői (vagy szónoki, irodalmi) megörökítése a leggyakoribb feladatok közé tartozott s a francia, német, osztrák stb. fejedelmi palotákban, főúri kastélyokban, kolostorokban számtalan variációban szerepelt.

18 Természetesen nem lehet itt feladatunk ennek, az eddig inkább csak körvonalaiban vázolt, de teljességében még fel nem dolgozott anyagnak a taglalása. Csupán azokkal a mozzanatokkal, összefüggésekkel foglalkozhatunk, melyek Pellegrini párizsi mennyezetképe szempontjából jelentősek. A XVIII. század első felében a korszak sajátos adottságainak, az abszolutizmus törekvéseinek megfelelően elsősorban a harcias erények dicsőítésével, győzelmi apoteózisokkal találkozunk : Herakles allegóriák vagy trionfók, égi diadalmentek alakjában. Csaknem ugyanilyen sűrűn szerepel az uralokodó apollói szerepkörben, mint a művészetek és tudományok felvirágoztató ja.

19 Lényegében ritkább s ebben az időben különállóan csak szórványosan fordul elő a fejedelemnek, jó kormányzatnak az emberi jóléttel, anyagi boldogulással kapcsolatos dicsőítése. Pellegrini mennyezetképe létrejöttének körülményeiből, rendeltetéséből adódóan szükségképpen ehhez az utóbbi, ritkább csoporthoz tartozott. Az egykorú leírás világosan meghatározza az ábrázolás alapeszméjét : «L'idée principale de cette peinture est d'exprimer les differens avantages de la Banque et de les rapporter à la gloire du Roi et de M. le Régent». Ez az első s lényegében 16 L é p i c i é, B. : i. m. 93. 17 L é p i c i é, B. : i. m. 92 ; Mariét te, J. P. : i. m. 92 a bank mennyezetképéről : «L'invention en étoit assez heureuse. Il y avait do fracas et des groupes agréables, mais il n'auroit pas fallu examiner de trop près les ensembles des figures ; on n'y auroit pas trouvé compte.» Mariette igen szigorúan ítél Pellegriniről : «Le temps effacera bientôt tout ce qu'il a produit et il ne restera de sa mémoire que d'avoir été le beau frère de la Rosalba. » Ennek ellenére helyteleníti, hogy a bank mennyezet kópét eltávolították. 18 A legfontosabb típusokról 1. Mrazek, W. : Die barocke Deckenmalerei in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts in Wien... Wien, 1947. Dissertation; Tintelnot, H. : Die barocke Freskomalerei in Deutsehland München, 1901. valamint Schmitt, O. : R^allexikon zur deutschen Kunstgeschichte. Stuttgart, 1954. III. 1176. 19 A Herkules, illetve hős allegóriák közé tartozik a század első feléből L. A. Colombo mennyezetképe Ludwigsburgban, F. Lemoyne-é Versailles-ban, a bécsi Kinsky Daun palota Carlone s a Belvedere Altomonte freskója stb. Az Apolió képtípus (az uralkodó mint a művészetek és tudományok pártfogója) számos változata közül ebből az időből megemlíthetjük Ch. Th. Scheffler ellwangeni (Fürstensaal), C. Carlone ansbachi és ludwigsburgi, Wohlhaupter fuldai mennvezetképeit stb. L. még Mrazek W., Alte und moderne Kunst 1957. 1 és 7/8. 10 Bulletin 21. 145