Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

PIGLER ANDOR: Megjegyzések németalföldi képmásokhoz

Imént említettük a XVII. század egyik számottevő haarlemi képmásfestőjének, Versproncknak jelenleg ismeretlen helyen levő portrépárját (50. kép). Mikor e képek a haarlemi múzeumban H. Teding van Berkhout letéteként ki voltak állítva, ugyanannak a tulajdonosnak letéteként ugyanott Versproncknak egy harmadik képe is szerepelt.

11 Ez a Férfiképmás (51. kép) később a Szépművészeti Múzeumba került (3824. lelt. sz.). Keltezése azonos az említett portrépár férfitagjának 1641-es évszámával, s méreteiben is megfelel a másik képnek, illetve a portrépárnak. Ami azonban még sajátságosabb, az a két férfi beállításának azonossága. A félalaknak ugyanaz a jobbprofilja, amely a kezdődő elhízás jelét mutatja, s a fejnek ugyanaz a szembefordulása ; az utóbbinak kihívó jellegét csak fokozza a hetykén csípőre tett jobbkéz és a hegyesen kiszögellő könyök. Az egyezést még tökéletesebbé teszi a fekete ruhának és a széles csipkegallérnak csaknem azonos kezelése. Első pillantásra hajlandók lennénk elmarasztalni a művészt, hogy túlságosan üzletszerűséggel, előre sokszorosított félalakos képekre alkalmilag belefestette az éppen jelentkező megrendelőnek a fejét. Bár az ilyenfajta eljárás nem egészen példátlan a XVII. század portréművészetében, mégis úgy véljük, Verspronck két rokon képének egyezéseit más körülmény magyarázza. A fentiek szerint a két egyidejűleg keletkezett kép származása közös : ez a körülmény arra vall, hogy az ábrázoltak ugyanannak a családnak voltak tagjai. Másrészt életkoruk is megegyezik (az ismeretlen helyre került kép felirata megmondja, hogy az ábrázolt 35 éves), nézetünk szerint tehát a két portré egybevágósága abban leli magyarázatát, hogy ugyanabban az évben született fivéreknek, valószínűleg ikreknek a megörökítésével van dolgunk. Mikor a testvérportrék elkészülte után kilenc évvel az ikerpár egyik tagja megnősült, akkor került sor a feleség képmásának elkészíttetésére. 1905-ben, miután a három képet elárverezték, természetszerűleg nem az eredeti férfi-férfi pár, hanem a házaspár képei folytatták közös útjukat, míg az ikerpár másik tagjának képmása végleg elszakadt testvérétől. Különlegességet vélünk felismerni Jacob Gerritsz. Cuypnak öt gyermeket szabadban ábrázoló, nagyméretű képén is (51.806. lelt. sz.) (52. kép). Két kisfiú és két kisleány állva, élénkszínű ruhában játszadozik ; nem közömbös, hogy mindegyik valamilyen lábbelit visel. Többé-kevésbé az ötödik testvérrel foglalkoznak, legalábbis efelé tart mozgásuk iránya. Viszont az a gyermek, aki így mintegy eszmei középpontja a képnek, több tekintetben elüt az előbbiektől. 0 az egyetlen, aki ülő helyzetben jelenik meg, ő az egyetlen, akinek ruhája fehér és lábacskája fedetlen. Valahogy tehát nem olyan, hogy a többiek játékában, mint azokhoz hasonló, részt vehetne. Hozzávéve e körülményhez azt, hogy fejére koszorút tesznek testvérei, s hogy ő maga baljában babérágat tart, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy mindezek a jelek a gyermek elhalt voltára utalnak. Midőn a szülők gyermekeik csoportarcképét megrendelték, a kis halottnak is emléket kívántak állítani. A festő tőle telhetően « rekonstruálta » a még alig egyéni arcocskát, s az előbb említett motívumokkal utalt a mozgalmas, színes életből kiválásra, éreztette a halál fagyos leheletét. A következtetést alátámasztja egy korábbi megállapításunk, amely szerint elhalt családtagoknak élőkként szerepeltetése egyébként is előfordul a XVII. századi holland festészetben.

12 A családi kapcsolatok elszakíthatatlanságát a németalföldi művészet nem szűnt meg hangoztatni. Hányszor tartják az ittmaradottak és mutat11 Notice des Tableaux . . . Haarlem, 1904. No 210. 12 P i g 1 e r, A. : Gruppenbildnisse mit historisch verkleideten Figuren .... « Acta Hist oriae Artium », II. Budapest, 1955. 178, 179. V. ö. Van Lut tervelt, R.: Drie portretten. «Bulletin van hot Rijksmuscum», Amsterdam, 1957. N° 4. 112, 113.