Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)
PUPPI, LIONELLO: Angelo Zotto és néhány padovai freskó a XV. századból
nájának munkálatainál. 30 Azzal, hogy Angelót elismerjük a Kuporgó íjász és a Katona mesterének, megoldódik a szerzősége a Szt. Sebestyén végső mártíromsága és a Szt. Sebestyén első mártíromsága (23. kép) kompozícióknak. E második jeleneten a háttérben levő szikla a S. Giustina Keresztrefeszítésének szikláját idézi, amilyenhez egész hasonló szerepel a Scuola dei SS. Sebastiano e Marco Keresztrefeszítésének hátterében is (24. kép). Ez a kompozíció is valószínűleg Angelo műve ; figyeljük meg az itt szereplő típusok és a S. Giustina jó latorjának hasonlóságát és a majdnem azonos kiszáradt fácskát, amely mindkét kompozíción látható. Ha az út, amelyen eddig haladtunk, helyes, úgy hisszük, megoldottunk egy másik, igen vonzó attribuciós problémát is. A budapesti Szépművészeti Múzeum Fájdalmas Máriát Szt. Jánossal és két sirató nővel ábrázoló freskó töredékében (26. kép) ugyancsak Angelo Zotto művét kell felismernünk. A töredék, mely eredetileg szintén egy Keresztrefeszítéshez tartozott, 31 a típus-alkotást és a komponálási módot illetően —- mert hisz csak e kettőben van lehetőségünk az összehasonlításra—, minden kétséget kizáróan a Scuola dei SS.. Sebastiano e Marco Kálváriáját idézi. Hasonlítsuk össze a női arcokat, különösen a profilokat és a háromnegyed profilokat (25. kép), a két Szt. Jánost és a kis lovasokat a háttérben. De igen meggyőző a budapesti freskótöredék stíluskritikai összehasonlítása a padovai Museo Civico töredékeivel is, ahol a hasonlóság különösen az arcok feszült és erőteljes kifejezésének realisztikus megalkotásánál (« le bellissime teste tratte dal vero » •— írták Brandolese és Moschini) szembeötlő. Igazságtalannak és megmagyarázhatatlannak kell tehát tartanunk Marcantonio Michiel határozott negatív ítéletét ? A művek, amelyeket Angelónak tulajdonítunk, nem vallanak «maestro ignobile» alkotásaira, és az expresszivitásra törekvés, még ha bizonyos személyes jegyeket is visel magán, Mantegna kifejezésmódjának bűvöletét árulja el, és ez olyan sajátság, amelynek tetszenie kellett volna Marcantoniónak. Ha csak arra nem gondolunk, hogy éppen a személyes adottságok és hangsúlyok, amelyek bizonyos mértékben a Squarcione-i nevelést árulják el, sértették Michiel velencei érzékenységét. Ezzel kapcsolatban mélyebb és hihetőbb magyarázathoz juthatunk. Michiel ítélete egy olyan művel kapcsolatban hangzott el, amely még 1472-ben készült, akkor, amikor Angelóban a legerősebben éltek a Squarcionétől kapott ösztönzések, amiket még nem váltottak fel a jól átgondolt mantegnai, a még jelentősebb padovai mantegneszk és bizonyos ferrarai hatások, amelyeket Parentinónál is érzünk. 32 Gondoljuk meg ezzel kapcsolatban, hogy Angelo minden valószínűség szerint 1465-ben lépett Francesco műhelyébe. A padovai Museo Civicóban van egy kemény és durva, Jézus születését ábrázoló kép (27. kép), amelyet Grossato sok kétséggel Coronának tulajdonít. 33 Ez az alkotás Angelo Zotto stílusjegyeit viseli ; ezek : a szereplők vad és kétségbesett jellemzése és a «maniera secca, timida nel colorito», amelyeket már Moschini is észrevett. 34 A képen hiányzik a Scuola dei SS. Sebastiano e Marco, a budapesti és a S. Giustina-beli alkotások mértéktartása és fegyelmezettsége, a mantegnai és a Mantegna utáni érté30 Egyébként a padovai püspöki palotában Angelo valószínű közreműködése mellett Jacopo da Montagnana és Calzetta jelenlétéről is tudunk (Zanocco, R. : i. m. passim). 31 A töredéket illetően 1. P i g 1 e r megjegyzéseit (A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 347—348), aki azt Mantegna követőjének tulajdonítja. 32 Ezeket az összefüggéseket Ameisenowa ismerte fel (Legenda aurea z warsztatu Parentina w Bibljoteca Zamoyskich w Warszawie. Krakow, 1936. 10 sk.), és azokat Salmi újabb kutatásai is megerősítették. 33 G r o s s a t o, L. : i. m. 144— 145. 34 Moschini, G. A. : Delle origini . . . 25.
