Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

BOSKOVITS MIKLÓS: Egy Madonna kép Niccolo di Pietro Gerini műhelyéből

böző helyeken, sőt, olykor egy ábrázoláson belül is.

10 Bizonyára a gyorsabb munkát segítette elő a műhelyben az egyes már kidolgozott típusoknak vagy kompozícióknak újabb alkalmazása, s feltételezhetjük, hogy a tanítványok legalábbis emlékezetben magukkal vitték ezeket a megoldásokat. A chicagói Art Institute Mr. and Mrs. M. A. Ryerson gyűjteményében őrzött félalakos Madonna-képet (13. kép) — bár datálásában korántsem értenek egyet a kutatók — meggyőződésünk szerint Niccolô di Pietro hasonló típusú művei között a korábbiak csoportjába kell helyezni.

11 Kétségtelen, hogy a kompozíció alapvonásai, a Madonna köpenyének nyugodtan hullámzó vonala és négykaréjos levéldíszítése, a kezek játéka vagy Mária fejének finom oldalra hajlása a mester későbbi művein — és a mi képünkön is — visszatérnek, az alakok passzivitása azonban, a formák érzékeny és puha mintázása, különösképpen pedig az arcok Taddeo Gaddit idéző arányai olyan sajátságok, amelyeket Niccolô di Pietro más művein már nem figyelhetünk meg. A bostoni Museum of Fine Arts és az avignoni Musée Calvet Madonnái például, amelyeket általában a Ryerson gyűjtemény képétől nem távoli időre szoktak helyezni,

12 ebből a szempontból már lényegesen más jelleget mutatnak, s ha a még későbbi műveket vizsgáljuk, kétségtelennek látszik, hogy festőnk fejlődése a leegyszerűsödés és a keményebb formálás irányába haladt. Figurái mindinkább fémszerűen megmunkáltnak hatnak, és általában elnagyoltabbak mind a megmintázás, mind pedig az érzelmi kifejezés szempontjából. Az avignoni Musée Calvet fentebb már említett táblája (14. kép) nemcsak stílusában orcagneszk, hanem kompozíciójában is tulajdonképpen pontos átvétele a washingtoni National Galleryben őrzött «Madonna delTUmiltà»-nak, Jacopo di Cione kezemunkájának.

13 A kompozíció azonosságán és a típusok hasonlóságán 10 Ismétlődő arcokat figyelhetünk meg például az imént említett « Sírbatétel »képen. A Krisztus test fölé hajlók felső sorában három félprofilban látható női fej szinte teljesen azonos rajzú, s nem sokban különbözik tőlük a fiához hajló Mária arca sem. A háttérben álló szakállas férfialakok közül az egyik arcát a kompozíció alatti ornamentális díszítésű sávban, Izaiás képében ismételte a mester. Maga a teljes kompozíció viszont, mint arra már Van Marle.E. (i. m. III, 614) rámutatott, híven követi a firenzei S. Croce Bárdi kápolnájában festett Taddeo Gaddi-féle freskó elrendezését. 11 V a n M a r 1 e, R. (i. m. III, 614) Niccolô di Pietro legkorábbi művei közé helyezi a Ryerson-Madonnát, az 1360 — 70-es évek termékeként. Ilyen korai datálásra azonban nincsen elegendő alap. Offner, R. viszont (Studies in Florentine Painting, New York, 1927.86) a pisai S. Francesco freskóival kapcsolatban tárgyal ja ezt a művet és 1400 körüli időre helyezi keletkezését. A chicagói Art Institute 1375—1400 között létrejött műként tartja nyilván. 12 O f f n e r, R. (Studies in Florentine Painting) a pisai S. Franceses freskói és a firenzei Accademia Spinello Aretinoval és Lorenzo di Niccolôval együtt festett triptiehona közé helyezi mindhárom táblát. Lazarev, V. (Some Florentine Pictures of the Trecento in Russia, Art in America, XVI. 1928,39.) hasonló véleményt képvisel. Van Marie viszont (i. m. III, 618) a londoni National Gallery « Krisztus megkeresztelése)) táblájával hozza kacsolatba az avignoni képet (tehát 1387 táján keletkezettnek tartja), a bostoni Madonnát viszont Lorenzo di Niccolô művének tartja és a századforduló tájára helyezi. 13 M e i s s, M. szerint (Painting in Florence and Siena after the Black Death. Princeton N. J. 1951 138) Jacopo di Cione Orcagna rajza alapján fejezte be a washingtoni képet, amely tehát közös művüknek tekinthető. Meiss, aki rámutat Gerini avignoni képének orcagneszk kapcsolataira, számos azonos kompozíciójú késő-trecento táblát is felsorol. Listájához egy további képet tehetünk hozzá, amely azért is érdekes szempontunkból, mert abban is Niccolô di Pietro Gerini közreműködését fedezte fel a kutatás. Lorenzo di Bicci Madonna-képéről van szó a Loro Ciuffennai S. Maria Assuntában, amely a XIV. század legutolsó éveiben keletkezhetett. Vö. : SinibaldiG. : Note su Lorenzo di Bicci. Rivista d'Arte XXVI, 1950. 199 skk. — M. Michel Laclotte volt szíves az avignoni Múzeum Madonnájáról fényképet küldeni számomra, amit e helyen is szeretnék megköszönni.