Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

BOSKOVITS MIKLÓS: Egy Madonna kép Niccolo di Pietro Gerini műhelyéből

NICCOLO EGY MADONNA-KÉP DI PIETRO GERINI MŰHELYÉBŐL 1951-ben egy érdekes, bár nem túlságosan magas művészi színvonalú Madonnakép került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába (12. kép), amely már 1937-ben mint magántulajdon a Régi olasz mesterek budapesti kiállításán « Firenzei festő műve a XIV. század végéről » név alatt szerepelt.

1 Múzeumunkban középolasz festő XIV. század második felében keletkezett műveként leltározták.

2 Konzervatív kompozíciója, formafelfogásának leegyszerűsítő jellege alapján akár még korábbi, a trecento első tizedeiben létrejött alkotásnak is tarthatnánk e képet, azonban bizonyos jellegzetességei mégis kétségtelenné teszik későbbi eredetét. A csúcsíves képmezőben finoman jobbra hajtott fejjel jelenik meg a Madonna félalakja, aki bal karján tartja Gyermekét. A fejéről egyenes vonalban leomló feketévé sötétült köpeny csak keskeny sávot mutat stilizált, négykaréjos levélformával díszített sárgásfehér ruhájából s az ugyancsak fejéről a vállára engedett áttetsző kendőből. Karjainál a köpeny szélén átfestéstől letakart díszítő sáv nyomai fedezhetők fel. A gyermek Jézus teste halvány rózsaszínű és fehér kendőkbe van burkolva, melyek szabadon hagyják karját és vállait. Baljával magához húzza anyjának jobb kezét, amely simogató mozdulattal ér a kis testhez, jobbját azonban nem láthatjuk, mert a festő a kéz elhelyezésének kompozíciós j>roblémáját egyszerűen úgy oldotta meg, hogy teljesen elrejtette azt a Madonna keze mögé. A gyengéd anyai mozdulat, a két kéz kapcsolata kétségtelenül az ábrázolás tulajdonképpeni vallásos mondanivalóján túlmenő érzelmi kifejezés igényét sejteti. A hagyományossá vált ünnepélyes rámutató gesztusból, amelyet a XIII. századi Madonna-képekről ismerünk, s amely a többé-kevésbé méltóságteljes kisgyermekben a Megváltót hangsúlyozza, a XIV. század elején már játékos mozdulat lesz mind a firenzei, mind a sienai mestereknél,

3 és Taddeo Gaddinak a berlini egykori Kaiser Friedrich Múzeumban őrzött triptichonán

4 már lényegében ugyanazt a kompozíciót 1 «Régi olasz mesterek kiállítása. » Nemzeti Szalon. Budapest, 1937. Kat. sz. 62. 2 Ltsz. 51.798. Fa, tempera, 54x40,5 cm. 3 Az anyjának ujját szorongató kisgyermeket láthatjuk például egy Giotto tanítvány poliptichonán a firenzei S. Croceben. (Museo deli' Opera, n. 7.) ö. : O f f n e r, R. : A Critical and Historical Corpus of Florentine Pianting, Section III., Vol. II. I. t. V. old. skk. Duccio és Pietro Lorenzetti egy-egy tábláján (Perugia, Galleria Nazionale dell'Umbria, illetve Montichiello, Pieve) — lényegében hasonló kompozíciós gondolat alapján — a Madonna fogja jobb kezébe a gyermek Jézus balját. Vö. : S h o r r, D. C: The Christ Child in Devotional Images in Italy during the XIV. Century. New York, 1954. 128 skk., 135 skk. 4 Vö. : Staatliche Museen, Berlin. Die Gemälde-Galerie. Die Italienischen Meister bis 15. Jahrhundert. Berlin, 1930. 57. Ez a mű az 1334-es dátumot viseli. Hasonló kompozíciót figyelhetünk meg Taddeo egy 1336-os évszámmal ellátott triptichonján a nápolyi képtárban. Vö. : Van Marie, R. : The Development of the Italian Schools of Painting. The Hague, 1924. Vol. Ill, 318.