Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
KÁKOSY LÁSZLÓ: A Halottak Könyve 108. fejezetének rövidített változata
A jobboldali ábrázolás alatt levő Jkf^ y ÍM szava ^ alapján biztosnak látszik, hogy tárgyalandó szövegünket a 107. előzte meg. A második sorban látható néhány jelet a következőképpen lehet kiegészíteni : *^p\- *) . A bal oldalon valószínűleg a 109. fejezet töredékei következnek. Erre mutat elsősorban az jel (3. sor). A felette levő sorok a következő szavakat tartalmazzák : 1. I 2. fflP^^^^ A jelek aránylag gondosan rajzoltak, s a hieratikus múmiavásznak általában összefolyó, elnagyolt formáival szemben az írnok megbízható tagolásra törekedett. Az ábrák a késői hieratikus írás jellegzetes formáit mutatják. A köznapi életből ekkor már kiszorult hieratikus jelformái erősen megmerevedtek, s ennek következtében a szövegek közelebbi datálása nehézségekbe ütközik. 5 Szövegünk Wt]3 Hr, H3j Rsp fia múmiája számára készült. Az anya nevének feloldása bizonyos mértékben kétséges, s a H3j Rsp olvasaton kívül esetleg egy JI|lj 0 D^j| formában írt T3 (n. t.) Rsp típusú név is számításba jöhetne. Ezellen szól azonban bizonyos mértékig az, hogy a múzeum egy másik, ugyancsak Wd3 Hr számára készült, más alkalommal publikálandó hieratikus múmiavászon darabján levő jelforma is inkább h3-ra, mint tj-re mutat. 7 A tekercsen levő szöveg erősen eltér a 108. fejezet régebbi periódusokból ismeretes megfogalmazásától. Az írnok csak egyes mondatokat ragadott ki a meglehetősen terjedelmes fejezetből, s a következő nehézkes, és helyenként alig érthető szöveget állította össze. « Mondás a Nyugat lelkeinek megismerésére. Osiris Wd3 Hr, az igazhangú, H3j Rsp-nek, az igazhangúnak szülötte így szól : ,,Ami azt a B3h hegyet illeti, amelyre ez az ég támaszkodik, ez az ég keleti (oldalán) van. Elfordította szemét 5 A szöveget tisztán paleográfiai alapon leginkább a Ptolemaios-korra lehetne datálni. (Számításba jöhetne a perzsa kor vége is, ez azonban kevésbé látszik valószínűnek.) L. pl. az j í) jelet. [(Möller, G. : i. m. III. 9 (101).] Bár a smá jel írásmódja már a császárkor elejére mutat [(M ö 11 e r, G. : i. m. III. 42 (443)], ennyire késői datálást még annak figyelembevételével sem tarthatunk valószínűnek, hogy a Halottak Könyve ekkor még használatban volt. (L e x a, Fr. : Das demotische Totenbuch. Leipzig, 1910.) Szövegünkben a jelek többsége régebbi periódusra utal. — A hieratikus múmiavásznak paleográfiai vizsgálatára eddig a kutatás igen kevés gondot fordított. Nagy részük még publikálatlan. Az upsalai múzeum több darabját a publikáló Ptolemaios vagy perzsa korinak mondja. (A k m a r, E. A. : Les bandelettes de momie de Musée Victoria à Upsala . . . I— IV. 1932.) 6 R a n k e, H.: Die ägyptischen Personennamen. II. Hamburg, 1952. 326. Müller, W. M. : OLZ 11 (1908) 401. Müller kétségtelenül a szóban forgó múmiapólya egy darabját látta. 7 Leltári száma 51.326. A névvel kapcsolatos felvilágosításért köszönetet mondok H. de Meulenaere-nek. Az istennév alapján fel kell vetnünk annak lehetőségét, hogy sémi eredetű névvel állunk szemben. (Talán Pj^l^H I Komoróczy Géza figyelmeztetése.) A névvel és a szöveg datálásával kapcsolatos kérdésekre a másik vászondarab publikálása alkalmával még visszatérünk.
