Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
ESZLÁRY ÉVA: A Régi Szoborgyűjtemény egyik trecento töredékéről
A RÉGI SZOBORGYŰJTEMÉNY EGYIK TRECENTO (TÖREDÉKÉRŐL A Régi Szoborgyűjtemény trecento anyagának egyik igen vonzó darabja az a kisméretű márványdombormű töredék (12. kép), 1 melyet 1895-ben vásárolt meg E. Marinari firenzei műkereskedőtől Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója. A szoborgyűjtemény 1921-es katalógusa 2 XIV. századi felső-olaszországi mester munkájának tartja, tárgyaként pedig az « Angyali üdvözlet »-et jelöli meg. Az 1950-es kiállításon a műtárgy mint XIV. századi közép-olaszországi mester « Angyali üdvözlet »-e szerepel. A szoborkiállítás 1956-os vezetője pedig már részben közelebbi meghatározást ad, toszkán mester munkájaként említi. 3 A 15 X 27,5 cm-es töredék valószínűleg valamely oltár predelláját díszítő, keskeny sávban húzódó reliefnek megmaradt kisebbik fele. Erre vall a márványlap 8,5 cm-es vastagsága, amelynek alapján a falazás egyik kövének tekinthető, és erre vall a bal oldalán megfigyelhető erős törési felület is. Valószínűtlennek látszik, hogy a dombormű szélén keletkezzék ilyen erőteljes törés ; inkább arra kell gondolnunk, hogy a dombormű körülbelül a középvonal táján zúzódott szét két töredékké. Az egész domborművet körülbelül 15 X 60 cm-esnek képzelhetjük el, s középpontjának azt, a faragványunk balfelén megjelenő oltárt tekinthetjük, amelynek csupán egyik sarka látszik. A megmaradt töredék három oldalán kb. 1,5 cm-es előreugró, befelé lejtő keret látható. A dombormű felső kerete alatt kötélfonat díszítés húzódik, amelybe belenyúlik a két álló alak feje. Az álló figurák teljes magasságban kitöltik a sík hátteret. Jobb oldalon széttárt szárnyú angyal áll kissé a bal oldal felé fordulva. Fejét lehajtja, arcának csupán széles, ovális formái figyelhetők meg, a részletformák a törés és kopás következtében elmosódtak. Jobbját felemelve tartja, balja, zúzódás következtében, sajnos, már nem látható. Feltehetőleg baljával fogta össze ruhájának a derékvonal táján sugarasan egyesülő redőit. Lábánál szögletes ráncokat vetve terül szét a drapéria. Szárnyai hosszabb-rövidebb vízszintes és függőleges vonalkákkal dekoratívan tagoltak. A ruharedők és a jobbszárny legkiemelkedőbb részein törési felületek láthatók. A sima háttérből hangsúlyos szünet után nőalak emelkedik ki, aki az angyalnak félig hátatfordít. Széles, ovális arcát vállára és hátára omló fátyol keretezi. Magas homloka, szélesrajzú szemöldöke, nagy szeme, egyenes indítású orrvonala jól kivehető annak ellenére, hogy az arc rongált. Különösen az orr és a száj 1 A Szépművészeti Múzeum leltárában 1445. sz. alatt szerepel. Anyagaként mészkő van megjelölve. Törési felületeinek szemesés kristályai azonban inkább arra mutatnak bogy kevésbé finom márványból készült. 2 Mell er S. : A közép- és tvjabbkori szobrászati gyűjtemény. Budapest, 1921. 49. sz. 3 Balogh J. : A Régi Szoborosztály kiállítása. Vezető. Budapest, 1956. 12. Az ikonográfiái meghatározás itt is «Angyali üdvözlet*.
