Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

KÁKOSY LÁSZLÓ: A Halottak Könyve 108. fejezetének rövidített változata

ellenére határozottan az ég keleti oldalára helyezi az eget tartó világhegy szerepét játszó Bah-t. A fejezet felépítéséből természetesen világos, hogy ez csak későbbi átalakítás eredménye lehet, hiszen a szöveg a napnyugtát s annak veszélyeit ismerteti. A hegyet szem determinálja, ami talán összefüggésbe hozható azzal, hogy az Apophis gonosz tekintete itt állította meg a napbárka futását (vö. Wb. I. 422,7). Apophist nemcsak a Halottak Könyve helyezi a napnyugta mitikus hegyére. Az égi tehénről szóló mítosz

14 is világosan utal erre, azzal az eltéréssel, hogy a kígyó b3-ját helyezi ide. „Apophis b3-ja a Bahon van." A napisten és a kígyók közötti ellenséges viszonyról már a piramisszövegek is beszélnek.

15 A koporsószövegekben már több helyen megtaláljuk Ró Apophistól való megmentésének említését.

16 Az egyik szöveg szerint a halott tűzzé változva menti meg a napistent a kígyótól.

17 A Halottak Könyve is sokszor megemlékezik a sötétség gonosz démona és a napisten küzdelméről.

18 Az Apophis kígyó hatalma egyes szövegekben fenyegető méreteket ölt, s a Ramesseum papiruszok egyike azzal vádol egy ellenséges halottat, hogy Apophist juttatta fel az égbe a napisten helyébe.

19 Az Apophis legyőzését elősegítő ritusok legterjedelmesebb összefoglalása az «Apophiskönyv »

20 i. e. IV. századi leírásában maradt fenn, III. Ramses prophylaktikus szobrának

21 szövege azonban világosan bizonyítja, hogy már az újbirodalom végén ismeretes volt. Apophis elsősorban természetesen a túlvilági szférában szerepel. A napisten iránt érzett gyűlölete a legkésőbbi időkig ismeretes marad, mint ezt a nagy londoni démotikus varázspapirusz tanúsítja.

22 Az Apophis-szal kapcsolatos egyiptomi elképzelések közül most csak egy motívumot emelünk ki, a kígyó ártó gonosz tekintetét, amely a 108. fejezet legtöbb változatában központi helyet foglal el. Wessetzky találóan állapította meg,

23 hogy a szem uralkodik az egész egyiptomi mitológián. E rendkívül széles tárgykörből az ártó szem kérdésével az egyiptológiai irodalom aránylag keveset foglalkozott.

24 Az eddig ismert olyan emlékek, melyek kifejezetten a « rossz szemet » (ir. t bjn. t) nevezik meg, többnyire a késői korból szár14 M a y s t r c, Ch. : Le livre de la vache du ciel . . . BIFAO XL. (1941) 103 (87. sor). 15 Pl. Pyr. 442, 2266. 16 CT. IV. Spell 284. p. 34, CT. V. Spell 414, p. 244 skk. 17 CT. IV. p. 34. 18 15B, 39, 134 stb. (N a v i 11 e, E. : Das aegyptische Todtenbuch. Berlin, 1886. XVIII, LIU, CXLVII. tábla.) 19 G a r d i n e r, A. H. : The Ramesseum Papyri. (Plates.) Oxford, 1955. XXXII. tábla és 11. Apophis eredetileg nyüván a viharfelhőket jelképezte. Nevét újabban az °pj = repülni igével is összefüggésbe hozzák. (V ycichl, W. : Ein Nomen Äctoris im Ägyptischen. Le Muséon LXV, 1952. 1 sick.) A sötétséggel való kapcsolatát hangsúlyozza ki Kees cikke. (B o n n e t, H. : Reallexikon der ägyptischen Religiongeschichte. Berlin, 1952. 51 skk.). 20 L. F a u 1 k n e r, R. O. : The Papyrus Bremner-Rhind. (Bibliotheca Aegvptiaca III. Bruxelles, 1933), Faulkner JEA 23. 167 skk. 21

Drioton, Ë. : Une statue prophylactique de Ramsès III. ASAE 39 (1939) 80. note a. 22 Col. XIX. 37. 23 Zur Deutung des «Orakels» in der sog. Demotischen Chronik. WZKM XLIX (1942) 165. 24 G a r d i n e r, A. H. : A Shavabti-figure with Interesting Names. The Evil Eye in Egypt, PSBA 38 (1916) 129 sk; S p i e g e 1 b e r g, W. : Der böse Blick im altägvptischen Glauben. ZÄS 59 (1924), 149 skk; Bonnet, H.: ReaUexikon . . . 122 stb. nem adnak teljes képet a kérdésről.