Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

KÁKOSY LÁSZLÓ: A Halottak Könyve 108. fejezetének rövidített változata

és meglátta Ré hajóját. Hét rőfnyi magas vízállás van előtte, (vele) szemben

8 (?). Fémből való szigonyát a nyakába dobja, s kiköpeti vele mindazt, amit elnyelt." » A teljes 108. fejezetek arról beszélnek, hogy a lenyugvó napbárkát a hegyen leselkedő Apophis kígyó fenyegeti. Szemének bénító tekintete megállítja a hajót s felszívja előtte a vizet. Seth siet a napisten segítségére, varázsigét mond és szigonyával ártalmatlanná teszi a kígyót. A fejezet kialakult formájával először a koporsószövegekben találkozunk.

9 A korai változatok többféle célját említik meg a szöveg alkalmazásának : pl. hogy az ember a földön időzhessen, ne haljon meg kígyó által, ki és be járhasson az ég keleti vagy nyugati kapuin stb. Jellemző, hogy a szövegnek az ég keleti v. nyugati oldalával való kapcsolatba hozatala tekintetében már a középbirodalomban sem volt egységes vélemény. Az újbirodalmi változatok már kifejezetten Apophisnak nevezik a Ré hajózását veszélyeztető kígyót, s a víz felszívását is említik. Sethe

10 a 108. fejezet egy közeli rokon szövegét is ismerteti (149d). Ez a variáns, a maga leegyszerűsített formájában, jóval közelebb állónak látszik szövegünkhöz, mint az előbb ismertetett változatok. Egyes újbirodalmi kéziratok már jól mutatják, hogyan kezd az eredetileg jól megszerkesztett szöveg fokozatosan összezavarodni. Egyes kéziratok pl. Révei, s nem a gonosz kígyóval kapcsolatban alkalmazzák a pn° (tekintetet rávetni) igét.

11 A chicagói Oriental Institute Museum egy Ptolemaios-kori papiruszán erősen módosított formáját találjuk meg a 108. fejezetnek.

12 Az Apophis kígyó már nem szerepel, ellenben a hegyen lakó hét rőfnyi termetű lelkek okoznak félelmet a halottnak, aki azt bizonygatja, hogy ismeri a nevüket. A budapesti változat a lehető legnagyobb mértékben leegyszerűsíti a szöveget, Sem az Apophis kígyót, sem a korábbi változatokban és a chicagói papiruszon levő szövegben is nagy szerepet játszó három istenséget, Atumot, Sobeket, a Bah hegy urát, s Hathort, az est úrnőjét nem említi külön név szerint az írnok. A Bah hegy köré csoportosul az egész cselekmény, s amennyiben szigorúan ragaszkodnánk a szöveghez, ez fordítaná szemét a napbárka ellen. A kígyó nevének talán mágikus okokból való kihagyása ellenére azonban nyilvánvaló, hogy a vele folytatott harc leírását látjuk magunk előtt. Annak említését sem találjuk meg, hogy ki szívta fel az égi vizet ; csak a kiköpetés jól ismert motívuma utal a történetnek erre az epizódjára. Seth nevét is hiába keressük, s amennyiben feltételezzük, hogy az írnok a szöveg erős megváltoztatása ellenére valamilyen összefüggő cselekményt akart leírni, arra kell gondolnunk, hogy szerinte a napisten volt az, aki szigonyát a vizet felszívó ellenségnek a nyakába vágta, s kényszerítette a lenyelt víz kiköpésére. Mindebből látható, hogy a budapesti múmia vászon szövege ugyancsak messze esik a fejezet régebbi megfogalmazásaitól. A nagymértékű eltorzulás ellenére is megállapítható azonban, hogy az írnok, bár a fejezet egyes részleteinek hű visszaadásával egyáltalán nem törődött, s folyamatos cselekményt sem sikerült felépítenie, legalább formailag kerek egészet igyekezett nyújtani, mint ezt a szöveg kezdete és befejezése világosan bizonyítja. A 108. régi megoldhatatlan ellentéte, a Bah hegy lokalizálásának

13 kérdése szövegünkkel kapcsolatban is felmerül. A szöveg a nyugati lelkekkel foglalkozik, s ennek 8 A (Írj szó írásmódjáról úgy látszik, hogy az írnok szeme előtt a homofon « erős » jelentésű szó lebegett. 9 CT. II. Spell 160. 10 i. m. 76. "Sethe, K.: i. m. 46+, vö. 84. 12 Al len, Th. G. : The Egyptian Book of the Dead Documents in the Oriental Institute Museum . . . Chicago, 'i960. LXXII—LXXIII. tábla, 182. old. 13 L. Borcliardt, L. : Das Grabdenkmal des Königs Sahure. II. Leipzig, 1913. 74 skk.