Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
PIGLER ANDOR: Egy kép Sebastiano Ricci hagyatékából
De vajon csakugyan magának a mesternek, s nem esetleg egyik tanítványának, követőjének a munkájával állunk szemben? Erre a kérdésre félreérthetetlen választ ad a közelmúltnak egy igen jelentős levéltári lelete. Ileana Chiappini a velencei állami levéltárban megtalálta Sebastiano Ricci végrendeletét, valamint hagyatékának leltárát, s ezeket az okmányokat Pietro Zampetti közölte. Az 1734. május 19 és 20-án felvett hagyatéki leltárban Ricci hátrahagyott festményei között szerepel «Un quadro con una Venere con satiro che la guarda senza soaza». 3 Nem kétséges, hogy az így leírt festmény azonos a ma Budapesten levővel. Az a körülmény, hogy a képet keret nélkül őrizte a mester, jól összhangban van azzal a megfigyeléssel, hogy egyes részletek úgy hatnak, mintha még további kidolgozásra vártak volna. 4 A közbeeső időből két adatot sikerült szerezni a kép sorsát illetőleg. 1785-ben még Velencében volt, Maffeo Pinelli gyűjteményében. 5 Csakhamar azonban Bécsbe került, s az Esterházy-gyűjteménynek 1820. évi leltárában szerepel, éspedig a 120. tételszám alatt, pontosan mint Sebastiano Ricci műve. Az utóbbi gyűjteményből 1867-ben számos más festménnyel együtt eladták. 6 A mondottakból következik, hogy Ricci késői korszakának munkájával van dolgunk. Ha nem is a legutolsó megnyilatkozások egyike, mint például Mária mennybevitelének olajvázlata, amely a bécsi Károly-templom oltárképéhez készült és ugyancsak a Szépművészeti Múzeum tulajdona, 7 a Venus és a szatír képét semmi esetre sem származtatnánk a húszas évek második felénél korábbi időből. Megközelítően azoknak az 1730 körüli éveknek a gyümölcse, mint a Szépművészeti Múzeum két nagyméretű vászna, Mózes megvédelmezi Jetró leányait és Betsábe a fürdőben. 8 Korunkban szinte divat nagy művészegyéniségek öregkori alkotásaival, mint külön művészettörténeti jelenséggel foglalkozni. Kitűnő kompozíciójával, fölényesen nagyszabású előadásmódjával, sommázó formakezelésével a «Venus és a szatir» típusa annak, milyen egy kimagasló mester legérettebb korának alkotása. A pályája végéhez közeledő Sebastiano Ricci e festményen mint derűs életszemléletének töretlen őrizője, a kiapadhatatlan formafantázia szüleményeinek virtuóz megjelenítője mutatkozik meg. Színei mit sem vesztettek világító erejükből, s arra emlékeztetnek, hogy ugyanazokban az években Tiepolo géniusza is kiteljesedett már, mégpedig az idősebb mesternek jóval erősebb közrehatásával, mint azt a művészettörténeti irodalom általában elismeri. PIGLER ANDOR 3 Z a m p e 11 i, P. : II testamento di Sebastiano Ricci. Arte Veneta XIII—XIV, 1959 — 1960. 230. 4 A hagyatéki leltárban említett «Venus és szatir» semmi esetre sem lehet az a kép, amelyet a milanói műkereskedelemből ilyen cím alatt közölt E. Arslan, azonban tévesen, mert ez az ábrázolás valójában Vanitas allegória. Vö. Studies in the History of Art dedicated to William E. Suida. London, 1959. 309. 5 G o e r i n g, M. : i. h. 254. «Meiler, S.: Az Esterházy-kóptár története. Budapest, 1915. 203, 198, 191. 'Zampetti, P. : i. h. 231. old., 6. jegyzet, azt a feltevést kockáztatja meg, hogy « un quadro con l'imagine delPAssunta », amely az említett hagyatéki leltár szerint abban a szobában függött, ahol Ricci meghalt, azonos lenne a Szépművészeti Múzeum olaj vázlatával. Ez azonban vitatható. A Károly-templom oltárképei közül még háromnak olaj vázlata, illetve kicsinyített változata van a Szépművészeti Múzeumban, s mind a négy képecske egyező méretű. Ebből a körülményből az következtethető, hogy már eleve sorozatba szánták őket, s így elkészülésük után feltehetőleg azonnal Bécsbe kerültek. 8 C z o b o r, A. : Quadri sconosciuti di Sebastiano Ricci. Acta Históriáé Artium I, 1954. 301-310.
