Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

CZOBOR ÁGNES: Antonio Tempesta újonnan azonosított képe

ANTONIO TEMPESTA ÚJONNAN AZONOSÍTOTT KÉPE A maga korában művészek és mecénások körében nagyhírű és igen népszerű Antonio Tcmpestát a XIX. század ugyancsak elfelejtette. A XVII. század elején Vincenzo Giustiniani őrgróf híres levelében, melyben a festészet különböző « módozatait » ismerteti, a legjellegzetesebb mesterek között, Polidoro da Caravaggióval együtt, a rajzos előadásmód képviselőjeként említi, mint akit a « furore del disegno », a rajzolás őrülete szállt meg és a művelt gyűjtő és kitűnő ízlésű műértő ítéletével pontosan arra a helyre teszi, ami őt megilleti. Dicséri Tempestát, a rajzolót, a rézmetszőt és rézkarcolót, de megemlíti, hogy olajképei nem érik el grafikai munkáinak színvonalát.

1 Körülbelül ugyanezt mondja róla, de kevésbé választékosan a kisebb műveltségű és nem mindig helyes ítéletű Baglione is, aki különös szeretettel viseltetik Tempesta iránt. Miután hosszan elmeséli, hogy Tempestát vonzó természete miatt mindenki mennyire szerette, hogy egyéniségének, szavainak mekkora tekintélye volt a festők körében, azon siránkozik, hogy nem volt elég színérzéke. Igaz, e fogyatékosságát sokkal hamarabb megbocsátja neki, mint Caravaggiónak és követőinek a « disegno » hiányát.

2 Pedig Tempesta — mint tudjuk — Caravaggiónak volt egyik leghűségesebb barátja. Jóval Giustiniani őrgróf és Baglione előtt tulajdonképpen Caravaggio ismerte el Tempestát először « jó festő »-nek, amikor a híres kihallgatásán. 1603-ban, az általa « valentuomó »-knak tartott festőket felsorolta, s amikor kissé később, hirtelen, váratlanul, még a következő megjegyzést tette : « Mi sono scordato de dirmi che Antonio Tempesti ancora quello è valentuomó ».

3 Még a XVII. században írja meg Tempesta életrajzát Baldinucci is a rézmetszők életének szentelt könyvében,

4 melyben elragadtatott szavakkal dicséri a művész grafikai munkásságát, és — minthogy ő is firenzei — a szájhagyományok alapján többet tud Tempesta 'Bottar i, G. : Raccolta di Lettére suUa Pittura, Scultura ed Architettura . . Roma, 1768. VI. 250. Vincenzo Giustiniani levele Teodoro Amidenihez. «... Nono è il modo di dipingere come Polidoro con furore di disegno e d'istoria dato dalla Natura, e come Antonio Tempesta, i quali in chiari e oscuri, e in stampe di rame, e per invenzione e per buon disegno, massime in battaglie, cacce, ed altre istorie di persone, e di animali, che stiano in moto, son generalmente assai stimati, sebbene in pitture colorito a olio non sono arrivati a questo grado, come le loro opère ne fanno testimonianza». 2 B a g 1 i o n e, G. : Le vite de' pittori, scultori, arehitetti, ed intagliatori . . . Roma, 1642. 203. «Se il Tempesta avesse posto in opera, ed aggiustati tutti i suoi disegni, col colorirli, come hanno fatto, e fanno altri valentuomini, non vi saria stato un suo pari, tanto era abbondante di belli pensieri con ogni gran facilita espressi, ma li metteva fuori assai terminati, e crudi si, che non piacciono. E cosi il Signore Iddio ha compartite le sue grazié e a chi ne ha data una, e a chi ne ha conceduta un'altra.» 3

Bertolotti, A.: Artisti lombardi a Roma nei secoli XV., XVI. e XVII. Milano, 1883. IL 59. 4

Baldinucci, F. : Cominciamento e progresso deU'arte dell'intagliare in rame colle vite Di molti de' più eccellenti Maestri délia stessa Professione. Firenze, 1767.