Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
POPHAM, A. E.: Parmigianino rajzai a Szépművészeti Múzeumban
ban Parmigianino műve, akinek rajzait, rézkarcait és chiaroscuro metszeteit bizonyára ismerte Schiavone. — E két rajzhoz, amelyet helyesen tulajdonított Schönbrunner—Meder Parmigianinónak, egy harmadikat fűzünk, amely kiadványunkban Filippino Lippi néven szerepel (32. kép). 7 Ez a meghatározás érthető. A különösen pompás, rózsaszínre lavírozott papíron tollal és biszterrel készült rajz jellege és technikája olyan, amilyent Filippino Lippi is alkalmazhatott volna, valójában azonban Parmigianino tanulmánya az Uffiziben lévő «Madonna del collo lungo» festményhez, amint azt Wilde János professzor elsőként megállapította. Abban a sorrendben folytatva a budapesti rajzok vizsgálatát, amint azok Fröhlich-Bum könyvében reprodukálva vannak, a Lucretia biztosan késői rajz és lehetséges, hogy a meztelen nő a versón 8 — mint ahogy Fröhlich-Bum írta •— kapcsolatban van a Steccata boltozatán ábrázolt nőalakokkal. Az álló nőalak lepellel a recton (amelyet a Lucretia mellé megfordítva rajzolt a művész) közelebb áll ahhoz a kompozícióhoz, amelyet Enea Vico metszetéről és Schiavonénak «Proserpina bagollyá változtatja Ascalaphust» című, leíratlan metszetéről ismerünk. Egy kis vázlat van ehhez a British Museumban. 9 Jóllehet a három eltérő jellegű, mozdulatuk és stílusuk mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz és a Steccata-beli nőalakokhoz. A fátyolos nő is, amint Fröhlich-Bum 10 megállapította, stílusában és tartásában a Steccata-beli szüzekhez kapcsolódik. Véleményem szerint azonban, talán inkább egy kevésbé hangsúlyos dekoratív motívumhoz, a boltozat hevederívének festményéhez készült. Ugyanahhoz az alakhoz több tanulmány is ismeretes : kettő a Louvreban, 11 egy Chatsworthban, 12 egy a firenzei Horné Museumban 13 és H. N. Squire gyűjteményében Londonban. 11 Az alakról, amelyhez feltételezésem szerint e vázlatok készültek, Quintavalle könyvében jó reprodukció található. 15 A már publikált rajzok történetének kiegészítéséül említjük a «Cupidot lefegyverző Venus» 16 című, biszterrel és tollal készült kis vázlatot, e téma variációinak egyikét. Ez az ábrázolás egy eddig publikálatlan (vagy legalábbis a XVIII. század óta publikálatlan) igen fontos rajz vizsgálatához vezet (33. kép). 17 Ugyanezt a témát ábrázolja, de jóval nagyobb formában és jobban emlékeztet egy másik rajzra, amelynek facsimiléjét Nicolas Le Sueur és J. B. Jackson 18 készítette el színes metszetben. A facsimile eredetije, amelyen Lord Spencer (Lugt 1530) és Sir Thomas Lawrence (Lugt 2445) gyűjtőbélyegzője látható, az utóbbi időben bukkant fel egy londoni magángyűjteményben. Bár a budapesti rajzhoz viszonyítva fordított, és Venus tartása egészen más, Cupido alakja majdnem megegyező. A téma nyilvánvalóan izgatta Parmigianinót és ezért sokféle megoldásával próbálkozott. A három említett 7 Ltsz. 1884. Toll és ecset. 103x58 mm. Sir Peter Lely, Reynolds, Poggi- és Ester házy-gyűjteményből. Schönbrunner—Meder, 1106. sz. — Említve: Freedberg, S. J. : Parmigianino His Works in Painting. Cambridge, Mass. 1950. 254. "Fröhlich-Bum , L. : i. m. 61. kép. 9 Reprodukálva P o p h a m , A. E. : i. m. LXIX/b. tábla. 10 F r ö h 1 i c h - B u m , L. : i. m. 106. kép. 11 Ltsz. 579. Reprodukálva Chennevieres, H. de : Les Dessins du Louvre. Paris, I. (1882) 20. tábla ; ltsz. 6471/1 ; régi facsimile rajza a British Museumban Lucas Vorst er mannák tulajdonítva. Ltsz. 2-173. 12 Ltsz. 343., publikálatlan. 13 Ltsz. 5631. publikálatlan. 14 Publikálatlan. 15 Q u i n t a v a 11 e , A. O. : Il Parmigianino. Milano, 1948. 67. tábla. 16 F r ö h 1 i c h - B u m , L. : i. m. 91. kép. 17 Ltsz. 1890. Toll és barna lavírozás, rózsaszínű alapozás. 188x 143 mm. A Praunés Esterházy gyűjteményből. Maria Caterina Prést el facsimiléja (W e i g e 1 , R. : Die Werke der Maler in ihren Handzeichnungen. Leipzig, 1865. 5610. sz.) 18 Egyik metszet sincs említve W e i g e 1 idézett művében.
