Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
PIGLER ANDOR: Az északi elem Lorenzo Lotto művészetében
Nincs a feliratban semmi támasza annak az esetleges feltevésnek, hogy a megnevezett személyek egyike azonos lenne a képen ábrázolt férfival. Nem érdektelen azonban utalni arra, hogy Lottónak nemegyszer volt kapcsolata pénzemberekkel ; egy 1680 körül készült leltár Parmában említi a mesternek olyan képét, amelyen két pénzváltót örökített meg. 17 1551-ben pedig maga a művész ezt jegyzi fel egyik portréjának ábrázoltjáról : «misser Abraam hebreo portugese, fa bancho in Pesaro.» 18 E sorok írója megértené, ha egyesek, csak az eddigiek alapján ítélve, a budapesti képet illetőleg elutasítanák Lotto szerzőségének gondolatát. Akik ilyen tagadó álláspontot foglalnak el, azoknak tudatában a jelenség fagyos, «németes» jellege, valamint az arc és kezek viszonylag rajzos előadásmódja elnyomja a csendéleti résznek feltétlenül lottói ismertető jegyeit. Mégis azt hisszük, a tagadás elnémul, de még a kétségek is el fognak oszlani, egyrészt egy hagyomány láttára, másrészt mert az említett, nagyon is kiütköző északi sajátságok kézenfekvő magyarázatra lelnek. A hagyományt az utókor számára az a tény rögzítette, hogy a bécsi P. J. Gsell gyűjteménynek 1872-ben Bécsben, Georg Plachnál rendezett árverésén képünk a 159. szám alatt még Lorenzo Lotto műveként szerepelt. Az árverési katalógus szerint a festmény a velencei Manfrin-képtárból származik. Bár ezt az utóbbi adatot nem állt módunkban ellenőrizni — legalábbis sem az 1856., sem az 1872. évi Manfrin-katalógusban nem akadtunk a kép nyomára 19 —, ennek ellenére kétségtelen, hogy a festmény a nagy mesternevet (amely nem volt olyan gyűjtőnév, mint például Giorgione neve !) hazájából hozta magával. Lotto művészetének egyéni vonásai ugyanis nem olyan mértékben nyilvánvalóak rajta, hogy egyedül ezek alapján a múlt század harmadik negyedében Bécsben az ő szerzősége felötlött volna. Hisz akkor még a Kunsthistorisches Museumnak sokkal személyesebb jellegű, pompás Lotto-képei is téves mesternevek alatt szerepeltek. Az aranypénzeket számláló és mérő fórfiú portréjáról a nyilván lebecsülő hiperkritika hamarosan leválasztotta Lotto nevét. Közben a festmény Zichy Edmund gróf bécsi gyűjteményébe került, majd Zichy Jenő hagyományaként 1911-ben Budapest Főváros tulajdonába ment át. Nagyon jellemző és a fent elmondottak alapján nem meglepő, hogy a Főváros művészeti tárgyainak 1914-ben készült katalógusába 176. szám alatt már mint XVI. századi német festő munkáját vették fel. Ez a tévedés csak a Zichy-hagyaték 1923. évi katalógusában talált helyesbítésre (102. sz.), akkor azonban megelégedtek olyan általános keretek között mozgó meghatározással, mint «Olasz festő, XVI. szazad». Az utóbbi megjelöléssel került a kép a Szépművészeti Múzeum leltárába is, amikor 1953-ban a Zichy-hagyaték legtöbb darabja ide átvétetett. Szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy midőn a festményben Lotto művét ismertük fel, valójában csak egy megbízható hagyományra nyúltunk vissza. Ezek után is azonban magyarázatot kíván, mi az oka a szóban levő portré idegenszerűségének, titokzatosságának, amelynél fogva, a csendéleti részlet szépsége ellenére is, inkább taszítja a szemlélőt, semmint hogy közvetlenségével megnyerné. Pedig a lottói emberábrázolások nyájasak, rokonszenvesek szoktak lenni, mintha nem is négy évszázad távlatából tekintenének a mai nézőre. A probléma megoldódik a személyazonosság tisztázásával. Az aranypénzeket számláló ós mérő férfiúban 17 C a m p o r i, G.: Raccolta di Cataloghi ed invent arii inediti. Modena, 1870. 214. 18 «Le Gallerie Nazionali Italiane» I, 1894. 128, 134. 19 Az 1856. évi Manfrin-katalógus átvizsgálását Czobor Ágnesnek köszönöm. E katalógus 115. tételszáma alatt ez áll: «Ritratto di un antiquario di Agostino Carracci; tela, larghezza 88, altezza 108». A méretek adata feltűnően egyezik ugyan a szótan lévő kép méreteivel, de az ábrázolt személy foglalkozásának megjelölése, s főleg Agostino Carracci neve mint szerző, mégsem látszik megengedni az azonosítást.
