Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
KOMORÓCZY GÉZA: Öt korai mezopotámiai pecséthenger
B) Ea jelvénye. Két részből áll ; az alsó : alul-felül talapzattal ellátott henger, középső részén félgömb formájú dudorral ; a felső : félköralakú, függőleges vonalakkal tollazatszerűvé képezett tárgy, amelynek tetején fenyőhöz hasonló, az alsó félkörnél mintegy másfélszer magasabb keskenyedő csúcs van. A jelvény az óbabilóni pecséthengerek egyik leggyakoribb ábrázolása. 54 A régebbi irodalomban «libra» néven nevezték, mert valamilyen mértéket láttak benne, még Moortgat «Kamm» és «Waage» kifejezése is ezt tükrözi. 55 Ujabban kultikus edénynek tartják, 56 s ezt tartjuk a legvalószínűbbnek. Néhány hengeren ugyanis a tárgy Ëa színe előtt szerepel, 57 s azokon a rajz a jelvény ősét még egy tárgynak tünteti fel. A kettős jelvény valószínűleg csak a «heraldika» gyakorlatában alakult ki, a tér kihasználása céljából választották ketté a rajzot. 58 C) A holdkaréjban levő napkorong egyike a leggyakoribb isten jel vény éknek. Lehet, hogy ez a Sin-Samas jelvény nem is annyira a két istent jelöli, mint inkább a nap két szakának egységét. D) Alul hasított talapzaton jobbra néző állatfej. Pecséthengereken nagyon ritka ez az ábrázolás 59 — valószínűleg Zabába istent jelöli. Az istenjelvényeknek az óbabilóni korra már véglegesen kialakult rendszere valószínűleg az agadéi dinasztia idejéről, vagy még korábbról meríti anyagát. Az agadéi hengereken még elevenek voltak azok a tárgyak vagy mozdulatok, amelyek az óbabilóni korban már csak egy megmerevült motívum-készlet részeit alkották. Az arc rajzában, vagy Samas megjelenítésében vízszintes vonalakkal adnak vissza mindent, s nyoma sincs annak a gazdagságnak, amely az agadéi vésnök-művészetet jellemezte ; ezzel a sematizálással állítható párhuzamba pl. Ea jelvényének a kialakulása. Az óbabilóni isten-jelvényeket tehát az agadéi vagy archaikus korban is kereshetjük, legfeljebb nem jelvényként találkozunk velük, hanem térkitöltő díszítésként, vagy még valóságos értelemmel és szereppel bíró tárgyként. Samas és Marduk fejdísze érdekes következtetésre ad alkalmat. Marduk fejdísze, a Gudea-sapka —- Legrain helyesnek látszó véleménye szerint 60 — az Agadé — III. Ur-i dinasztia határán vált isteni jelvénnyé, a királyok isteni kultuszának kialakulásával párhuzamosan. Marduk az I. bábeh dinasztia főistene, ezért ábrázolják a legrangosabb fejdíszben, a Gudea-süvegben. Samas viszont az agadéi korból öröklött koronáját hordja. Az eredeti egyszarv-korona még korábban négyszarvúvá változott, a megkülönböztetett isteni mivolt jelölésére — bár az óbabilóni korban 54 L. pl. Legrain, L. : i. m. N° 288-290, 297,304,425,429,460,463; Moortgat, A.:i.m. 295, 296, 303, 311, 312, 317, 320 (csak az alsó rész szerepel), 302, 369, 370, 371, 379, 382 (a teljes jelvény szerepel). Delaporte, L. : i. m. 35. tábla 10. és 51. tábla 5. képén az alsó és a felső rész egymás mellett van, ami az eredeti összetartozás ismeretének teljes elmosódására utal. A jelvény uo. a 77. tábla 21. képén többször is szerepel. 55 L. Moortgat, A.: i. m. az előző jegyzetben idézett tárgyakhoz fűzött magyarázatokat. 56 L. Douglas van Buren, E. : i. m. 8. (vö. a 17. képpel.) 57 L. Weber, O. : i.m. 396. kép, és Delaporte, L. : i. m. 72. tábla 13. kép. Mindkét henger valószínűleg Agadé korából származik. 58 Ea jelvényének óbabilóni formájához hasonló bot gyakran szerepel istenek és emberek kezében hatalmi jelvényként, de ezek semmiképp sem azonosíthatók egymással. Vö. pl. Delaporte, L. : i. m. 78. tábla 20, 23. képeit : egymás mellett, egyenrangú szerepben láthatók. A botot 1. még Legrain, L. : i. m. N° 199, 189. Jastrow a botot teljes joggal zászlónak nevezi. L. Bildermappe, 124, 152. rajz, és Erläuterungen, 96. 59 Az általunk ismert anyagban mindössze Delaporte, L. : i. m. 82. tábla 9. kép tartalmazza. Vö. Jastrow, M. : Bildermappe, 43. rajz 13. figurájával, és Erläuterungen, 26. 60 L. Legrain, L. : i. m. 212 —213. Vö. még 25. old.
