Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
POGÁNYNÉ, BALÁS EDITH: David Cox négy vízfestménye
tükröződnek a kéken csillogó vizén. Áfák alatti kis csónakban háttal ülő kék kabátos, piros sapkás, evezős alak eleveníti meg a táj kompozíciót. Baloldalt magányos fa, középen a fák lombjai közül fehérfalú épület villan elő. Elrendezésben, fényelosztásban, hangulatban nagyon közel áll a mi rajzunk a „Treatise"-ben reprodukált — tehát 1814 előtt keletkezett — „Morning-Vieuw in Windsor Castle" című képhez. 15 Redgrave is említi Cox egy „Vieuw of Windsor Castle" című vízfestményét. 16 A korai vízfestmények legnagyobb műveként jelöli meg, melyet a művész 1808-ban állított ki az újjáalakult „Associated Artists in Water Colours" Royal Academy-beli kiállításán. Megemlíti még azt is, hogy erre a kiállításra az 1806 körül festett vízfestményeit küldte be. Igen jellemző Coxra, hogy úgyszólván mindig konkrét és létező, jellegzetes sajátságaiban felismerhető panorámákat ábrázolt. Pontosan megfigyeli a környezetet, kidolgozza a részleteket, szerkesztési elveivel és rajzstílusával példázva, hogy hegynek, szántóföldnek, pataknak, háznak, megtalálni azt a formaelemét, amely a hasonlóság eleven és döntő kritériuma. A természetnek, a tájnak ilyen anyagszerű érzékletességgel való előadása a XIX. század elején éppen az angol vízfestők eredménye, az új festési mód az ő révükön ment át a gyakorlatba, bár ez idő tájt Európa más országaiban is megindulnak az új törekvések. Magyarország Markó Károly révén tartott lépést az általános fejlődéssel. Markó művészetének előzményeit kutatva a római—német s a korabeli Itáliában dolgozó tájfestők felé fordult mindenkor az érdeklődés, mint akik a közvetlen ösztönzéseket adták fejlődéséhez. Tematikai és stüáris hasonlóságok alapján nem tartjuk azonban kétségesnek, hogy az angol vízfestészet eredményei is eljutottak hozzá, sőt feltételezhető, hogy éppen Cox e művei és a tájképfestészetről megjelent könyvei révén. Markó ifjúkori, hazai, panorámahűségú táj vázlatainak legjobb vonásai hozhatók ezekkel kapcsolatba. Ábrázolásaikat gyakran népesítik be falusi jelenetekkel, melyeken jól megfigyelt motívumokat ismerhetünk meg nemcsak a tájról, hanem a benne dolgozó emberről is, a halászokról, pásztorokról, vízhordókról, aratókról, rőzsehordó, bátyút vivő asszonyokról. Életrajzírói feljegyezték Markó Károlyról, hogy szorgalmasan látogatta bécsi éveiben a könyvtárakat és képtárakat. Jóbarátságban volt az Esterházy képtár kiváló gondozójával Josef Eischerrel, akinek könyvalakban megjelent Vágvölgyi akvatintáit is 17 másolta. Rövid ideig az Akadémián is tanult nála. Josef Fischer az Österreichische Galerie-ben levő nagyméretű bécsi látképével 18 maga is Markó egyik legfontosabb külföldi előzményének tekinthető. Nagyon is elképzelhető, hogy Fischer felhívta Markó figyelmét az Esterházy-gyűjtemény akkor nemrégen Angliából szerzett Cox tájképeire. Markó, aki a tájfestészet elméleti kérdéseivel módszeresen és rendszeresen foglalkozott, bizonyára tanulmányozta Cox 1814-ben megjelent „Treatise"-ét, s az 1825-ös ,, Young Artist's Companion"-ját is. 19 S azt is tudjuk, hogy a sok nyelvet beszélő festő éppen ebben az időben ismerkedett az angol nyelvvel. De Fischer érdeklődése is az angol festészet és festészeti irodalom iránt annál erősebb lehetett, mivel maga is járt Angliában, 1803-ban, amikor elkísérte Esterházy Miklóst londoni útjára, s ott vázlatokat készített Londonról, a Temzéről stb. 15 « A Treatise ...» XXXIX. tábla. 16 Redgrave, G. R.: id. m. 15. 17 „Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn, gezeichnet von Fischer, geätzt von Schlotterbeck." Wien, 1818. — Ltsz. 1937. 3171 — 3175. Magyar Nemzeti Galéria. 18 J. Fischer : Ansicht der Haupt- und Residenzstadt Wien vom Standpunkte bei Nussdorf. Olaj, vászon, 165 X 276 cm. Österreichische Galerie 1954. 19 Young Artist's Companion or Drawing-Book of Studies. London, 1825.
