Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
RADOCSAY DÉNES: A magyarországi gótikus faszobrászat határkérdéséhez. II.
a későgótika realisztikus törekvéseiről vall, jellegzetes karakterizáló készséggel faragott vonásai higgadt nyugalmat sugároznak, távol áll tőle a korábbi évek patetikus fájdalma. Egyenes tartású, nagyvonalúan mintázott, vórcseppektől borított törzse arcvonásaihoz hasonló nyugalomról tanúskodik, izmait a haláltusa vonagló kínja nem vonja görcsökbe. Ahogy legtöbb kortársa, szelíd, szinte egykedvű megadással függ keresztjén. Ugyanezen stiláris sajátosságok jellemzik az átfestett leibici feszületet is (47. kép). 25 A különbség közöttük csupán annyi, hogy aszepesbélai corpus zömökebb arányaival szemben a leibici nyúlánkabb, a szepesbélai Krisztus két karja tompa szöget zár be, a leibicié pedig a vízszinteshez közelít, az előbbi ágyékkendője is vaskosabb, az utóbbié könnyebb, elegánsabb. A korkülönbség kevés közöttük s bár a leibici nem volt érintetlen Lőcsei Pál stílusának hatásától, főformáikat tekintve mégis közös, rokon törekvésekhez kapcsolódnak. Harmadik, eddig nem ismertetett s számunkra h: csupán fényképe alapján hozzáférhető feszületünket talán Podolin temploma őrzi s ez azonos talán a Divaldtól Podolinon említett, tévesen barokk-korinak mondott gótikus szoborral (50. kép). A közös alaptípuson belül újabb változatot képvisel, törzse az előbbi kettőnél plasztikusabban modellált, végtagjai karcsúbbak, kontúrvonalai mozgalmasabbak, de ágyékkendője a testformáktól eltérően súlvosabb, vaskosabb kelméből szabott. Ágyékkendője az előbbi kettővel nagyjából egyidejű, testformája esetleg valamivel korábbi keltezése mellett vall. Közös vonás mindhármukban : higgadt nyugalmuk, egyenesen függő törzsük nem részletező, sommás előadása s végtagjaik, ízületeik gondosan, érzékenyen faragott, az arcok realizmusához hasonló precízebb megmintázása. Ugyanezen fő stiláris vonások ismétlődnek a Szépművészeti Múzeum egy nagyméretű és gyűjteményünkbe Gyöngyösről került feszületén is (51—52. kép). 26 Röviden utalunk rokon jegyeikre : a törzs nagyvonalú nyugalmára, a hasonló fejtartásra, a reális kifejezőerőtől áthatott arcvonásokra, a karok azonos szögére és az ágyékkendőnek elsősorban a szepesbélaiéhoz (Belá) hasonló gyűrődéseire. De az azonos, vagy közeli rokon kompozíciós és formai vonások mellett megemlítendők azok a stiláris eltérések is, amelyek az előbbi három és az utóbbi corpusnak egyidőben való készültét valószínűtlenné teszik : a gyöngyösi Krisztus végtagjai súlyosabbak, elnagyoltabbak, ízületei durvábbak és vaskosabbak, mint bármelyik középkori Krisztusunké, a törzs a korábbi szabályos függőlegestől enyhén jobbra hajlik, az arc vonásai — a szem zárva — szenvedőbbek, aléltabbak, mint ahogy XVI. század eleji feszületeinknél szokásos. A röviden említett fő különbségek és egyezések határozzák meg azt a kört, ahova gyöngyösi szobrunk természetes magától értetődéssel kapcsolódik : XVII. század gótizáló faragványainak körét. E századon belül nehéz ugyan keletkezése idejét pontosabban meghatározni, mégis, domináns gótikus vonásai alapján joggal tételezhető fel, hogy az előbbi Piéta csoportot inkább megelőzően, a XVII. század első felében, semmint azt követően készült. Hozzámérve kvalitásait megállapítható az is, hogy gótizáló sorozatunkban feszületünket előkelő hely illeti meg. Az együttesnek kétségkívül legszebb, legmonumentálisabb emléke. Egyszerű és keresetlen stílusa erőteljes kifejezőkészségről tanúskodik, a kompozícióját meghatározó gótikus hagyományokat egyéni forma-készség hatja át. 25 S c h ü r e r, O. — Wiese, E.: id. m. 204.; Kampis A.: id. m. kép : 245. old. 26 Ltsz. 55.836. A corpus magassága 195 cm, a kereszt magassága 255 cm. A szobor későbbi átfestéseit Németh Kálmán 1957-ben távolította el. Le Musée des Beaux-Arts en 1957. Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts n° 12, 1958. 82. A feszület talán azonos azzal, amelv a gyöníívösi ferencesek ebédlőjében volt látható. Tóth B.: Egyházmegyénk és a művészet. Egri Egyházmegyei Közlöny LXI, 1929. 143.
