Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

H. TAKÁCS MARIANNE: Sebastian Vrancx festménye a Régi Képtárban

az azok után készült festményen egy függő-lámpa három nőalakjában szinte vonásról vonásra ismétlődik,

31 ihletőjük az északolasz manierista szobrászok második nemzedékében keresendő. De sorolhatnánk a többi részletet, a hosszúfarkú karcsú pávákat

32 a kutak peremén, a bal előtér fémtálcáját a felborított talpas poharakkal, a Pegasus-grotta alsó peremére állított kancsót, mely a már említett Jan Muller rajzon és metszeten is szerepel. Ilyen elemek a nápolyi képen már nincsenek, az ott alkalmazott szobordíszek a Villa Medici parkjának németalföldi nyelvre átköltött, az ottani ízlést tükröző megjelenítései (40. kép). Még tovább távolodik a budapesti típustól az 1633-ban készült „Tékozló fiú", mely az egyházi téma ürügyén velencei ünnepélyre viszi a nézőt. Bár az olaszországi emlékkép meghalványodott az eltelt három évtized alatt, de Vrancx, aki 1617 óta a romanisták társaságának dékánja, sosem felejtette el a harmonikus szépségű itáliai palotákat és parkokat, bár a színteret flamand ízlésű parkká és palotává költötte át. A park előterében nyírott sövénnyel kerített geometriai motívumokká képzett virágágy elé folyamisten szobrát helyezte, római emlék ez is, mint a virágágy két sarkán hengeres talapzaton magasló Apolló és Diána szobor (az istennő már nem ruhátlan, mint az előző képein). A baloldali fal elé grottaszerú szökőkút került az elmaradhatatlan Pegasus-sal, míg a jobboldalon terített asztal körül társaság csoportosult. A festmény mindkét oldalát, csakúgy, mint a pesti és a nápolyi képet, oszlopos terasszal zárta el. A középen és a jobb előtérben sétáló, beszélgető, társalgó figurák szépen elrendezett csoportjai láthatók. Az elrendezés és kompozíció hasonló mind a három festményen, csak a svédországi képen a nagy méretek és a rendkívül szerencsés perspektivikus felépítés azt látszik valószínűsíteni, hogy nem mint Olaf Granberg, a kép első közlője feltételezi cassone-darabbal,

33 sokkal inkább virginal vagy spinét fedőlapjával van dolgunk, ezt a belső lap két allegorikus figurája és a latin nyelvű felirat : „Non nisi mota cano" is alátámasztja.

31 A távolabbi olasz emlékképeket idéző festményekhez tartozik a koppenhágai „Ünnepély kastélyparkban" is, melyet 1630 körül készültnek tartunk (41. kép). Sebastian Vrancx életéről és munkásságáról eddig még összefoglaló munka nem jelent meg. Hermann Riegel 1882-ben a két braunschweigi kép, Theodor Frimmel 1907-ben a nápolyi festmény kapcsán próbálta összefoglalni mindazt, amit ettől a ritkán képviselt mestertől a szakirodalom ismert. Kitűnő alkalom kínálkozott most, a múzeum új szerzeményének kapcsán rámutatni arra, hogy a művész mintegy három évig tartó itáliai útja több mint három évtizedig volt hatással munkásságára, hogy a fiatal mester Rómában és Velencében szoros kapcsolatba került honfitársaival, Toeput-Pozzoserratoval és Paul Brillel, a Rómában élő Johannes Turpinussal és az ugyancsak Itáliát járt id. Pieter de Jódéval, aki Velencében Maerten de Vos és Pozzoserrato után is dolgozott. Utóbbi Vrancx-szal később is megőrizte kapcsolatát, mindenesetre már Antwerpenben készülhetett a 10 lapból álló viselet-sorozata festőnk rajzai után. A budapesti kép széles mesélő kedve és fiatalos lendülete kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a festő korai, manierista ízlésű alkotását tanídmányozhassuk, míg a 31 Vö. C z o b o r Á.: Remarques sur une composition de Jan Müller. Bulletin du Musée des Beaux-Arts. n° 6, 1955. 23., 24. és 25. kép. 32 Számos hasonló ábrázolás Pozzoserrato trevisói képein, főként a „Lázár lakomáján". Vö. Menegazzi: id. m. 22. kép. 33 Granberg, O.: id. m. 1. 34 Hasonló virginal volt kiállítva az amszterdami „Le triomphe du maniérisme européen" c. kiállításon flamand munkaként. 505. szám; a virginal festett, latin jelmondatokkal ellátott fedőlapja 1568-ban készült.