Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
PUPPI, LIONELLO: Giorgione „Cristo e il manigoldo" c. képének egy régi másolata
10. Van Dyck rajza a Chatsworth-gyűjteményben, amelynek keletkezése 1620 és 1625 közé tehető; 11. Festmény a loverei Accademia Tadini képtárban ; 12. Giulio Campi egy festménye a cremonai Ala-Ponzone múzeumban; 13. Kép a bassanoi Museo Civicoban. Már most megjegyezzük, hogy a giorgionei ábrázolásmóddal összehasonlítva e műalkotások némelyike oly lényeges elemekkel gazdagodott és módosult, hogy a valóságos másolatok közé való besorolásuk távolról sem következetes, hanem inkább önkényes. Ez áll Frangipane 3 és Campi, 4 valamint a bassanoi múzeum 5 és a Villa di Poggio Imperiale festményére, de egyéb meggondolások folytán még inkább Van Dyck 6 rajzára, A többi másolat más, eltérő természetű. A lehető legnagyobb gonddal való megvizsgálásuk és osztályozásuk szükségesnek is mutatkozik. A Correr múzeum fametszete (32. kép), a hivők számára készült szentkép, 7 a dátum vitathatatlan tanúsága szerint, ha egyetértünk a S. Rocco Krisztusára általában elfogadott 1520 körüli datálással, kétségtelenül a másolatok legrégebbike. Mintegy tíz évvel fiatalabb az eredetinél, amelynek keletkezésére vonatkozóan terminus ante quem-ként szolgál és amely születésének komoly kronológiai határt szab. 8 E kérdés megtárgyalása azonban e helyütt nem időszerű. A mi szempontunkból a két műnek inkább bizonyos eltérései jelentősek. A metszeten Krisztus 3 A Frangipane által olvashatóan szignált kép valójában « Krisztus Veronikával » című jelenetet ábrázolja. Vö. Sestieri, E.: Catalogo della Galleria Doria-Pamphily. Roma, 1942. 87. 4 Itt „Krisztust a Kálváriára vezetik" ábrázolásáról van szó, amelyet újabban teljesen meggyőző módon ugyancsak Frangipanenak tulajdonítanak. (Vö. Puerari, A.: La Pinacotcca di Cremona, Cremona, 1951. 136 — 137). A Richter által felvetett gondolat, amely szerint a mű Campi-nak tulajdonítandó, nehezen magyarázható meg. Puerari szíves volt figyelmeztetni arra, hogy a régi leltárak a képet a tizianoi műhelynek tulajdonították és, hogy egy alkalommal, a Múzeumban tett látogatásakor, Fiocco professzor a hozzá nem illő Giulio Campi nevét említette meg. 5 A kép jelenleg nincs kiállítva (n° 129). A Krisztust és Veronikát ábrázoló festmény egy másodpéldányáról van szó, bal oldalából egy darab talán le van vágva. Minden valószínűség szerint Frangipanenak tulajdonítható. 6 A Villa di Poggio Imperiale egy másodpéldánya egyike a két képnek, amelyet Alessandro Allori hagyott a toszkánai nagyhercegnek 1594-ben, mint a velencei S. Rocco kép másolatát ( V e n t u r i, L.: Giorgione e il giorgionismo. Milano, 1913. 304. ; Richter, G. M.: id. m. 247.). Ami a Van Dyck rajzot illeti, szükséges leszögezni, hogy az híres vázlatkönyvében található, amely — Van Puyvelde tanúsága szerint (Van Dyck. Bruxelles, 1950. 176.) — nemcsak a művész olaszországi utazása közben készített rajzvázlatokat tartalmazza. Valószínű — Giorgione képének megfordított reprodukálása ellenére is — hogy Van Dyck a képet velencei tartózkodása idején, az eredetiről másolta le, tehát, a pontosság kedvéért 1622 és 1623 között (Van Puyvelde, L.: id. m. 28.). Hozzá kell tennünk, hogy nem ismerjük a bécsi képtár másolatát és nem tartottuk helyesnek C. F. Ciapetti La Ságra Magnificenza metszetének figyelembevételét. Ezt Richter (id. m. 248.) tekintettel késői keletkezésére (1674), máshol említi, talán Isabella Piccinié. 7 A S. Rocco Krisztusának tulajdonított csodatevő tulajdonságok és érdemek tekintetében vö. Eustachio Celebrino kis könyvét. Egyébként Vasári is említi : a Giorgione kép — írja — « co'l tempo fu posto nella Chiesa di S. Rocco et oggi per la devozione che vi hanno molti, fa miracoli, corne si vede » (Le Vite. 1550). A csodákat 1519-től kezdődően kezdték a Krisztus képnek tulajdonítani. Ekkor határozta el a Presidenza della Scuola di S. Rocco, hogy 30 dukátot fordít egy, a képhez szolgáló díszes oltár készítésére (Richter, G. M.: id. m. 246 — 247). 8 A kérdésre vonatkozólag vö. Richter, G. M.: id. m. 246. A lunettát és a környezetet minden valószínűség szerint az 1519. évi fent említett szépítési munkálatok során tették hozzá.
