Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Görög—egyiptomi Apis bika az i. e. VI. századból
több ízben közölt példány (15. kép) a szakirodalomban közzétett és az általam ismert Apis kisbronzok között a legkiválóbb minőségűek közé tartozik. Az Apis szobrocskák többségére jellemző elnagyoltsággal, s azok részleteinek gyakori durvaságával szemben ez a darab a test egészének érett, részleteiben finom íormálású, arányos kidolgozásával tűnik ki. Finom vonalakból álló bekarcolt díszét is nagy gonddal készítették (17. kép). Nyakán négysoros lánc, vállán szárnyas skarabeus, derekán rombuszhálós, négyszögletes takaró, farán kiterjesztett szárnyú keselyű képe, homlokán pedig az elmaradhatatlan háromszög mélyített vonalrajza található. 8 A díszítmények elrendezése az Apis bikákra jellemző szkéma szerint történt, amelyen belül egyes esetekben a fő elemek részletei eltérhetnek, vagy egyik-másik alkotórész elmaradhat, a díszítés alaprendszere azonban állandó érvényű. Tárgyalt szobrocskánk felületi díszítése ezzel szemben egészen kivételes. A felületébe mélyített vonalrajz (16. kép) 9 nemcsak eltér a szokott szkémától, hanem merőben más tartalmi jelentése is van. Csak a törzs középső részét körülkerítő vonal emlékeztet némiképp az egyiptomi szkémánál mindig négyszögletes takaróra. A lábak fölött elől és hátul húzódó vonalak viszont már csak annyiban lehetnek összefüggésben a tipikus rajzzal, hogy nagyjából annak helyén találhatók. Nem vallásos jelentőségű istenjelvényeket ábrázolnak, hanem az állat testének szerkezetét érzékeltetik. Ilyen értelemben a középső félköríves vonalat a test középrészének elhatárolásaként, illetve a borda-kosár határának jelzéseként foghatjuk fel. A mellső láb tövétől a nyak irányába húzódó ferde vonal a lábnak a testbe való illeszkedését és egyben a nyaknak és a törzsnek elhatárolását célozza. A hátsó combon ferdén futó bárom párhuzamos vonal a comb erős izomzatát jelzi. A mellső láb tövét és a hátsó comb alját bevágott vonalak határolják el a törzstől. A toka redőit is jelzi egy bevágott vonal. 10 A bemélyített vonalakkal szemben, amelyek a test szerkezetét jelzik, a homlok háromszögletű foltját a szobrocska mestere nem a szokásos bekarcolással, hanem egy külön kis bronzdarab ráillesztésévei jelezte. Ennek színe eltér a szobrocska anyagáétól, annál világosabb, s gyanítható, hogy aranyos fényét talán arannyal való ötvözésnek, mindenesetre más összetételnek köszönheti. A színfoltnak és a test szerkezeti elemeinek technikailag eltérő érzékeltetése mutatja, hogy a mester a bekarcolt vonalakkal kifejezetten anatómiai értékeket kívánt jelölni, nem pedig felületi foltokat vagy éppen a szent bikára aggatott díszeket, mint ahogy az az Apis szobrocskák tömegénél szokásos volt. A különleges felületi rajz párhuzamát az egyiptomi állat-kisplasztika vagy a nagyszobrászat anyagában hiába keressük. Az egyiptomi kisbronzoknál, az Apis szobrocskákhoz hasonlóan, a bekarcolt vonalak mindig valamely külső dísz (nyakörv, gallér stb.) jelzését szolgálják, az anatómiai részleteket azonban plasztikai formák érzékeltetik, az egyiptomi szobrászatra jellemző mértéktartással és összefogottság92, 17. kép ; Varga E. — WessetzkyV.: Egyiptomi kiállítás (1955) 16, XVII. t. A Szépművészeti Múzeum 1906 —1956, 77, 11. kép. — A Roedernél közölt példányok közül a díszítés rendszere és a fej formája tekintetében leginkább a berlini múzeum 7675 sz. darabjához áll közel (Aeg. Bronzefiguren § 413 g), azt azonban a test plasztikai megformálásában messze felülmúlja. A testalkat és a formák kidolgozottsága szempontjából a berlini 8009 (Roeder, id. m. § 413 h) és a 8301 sz. (R o e d e r : i. m. § 413 g) darabokhoz hasonlítható. A budapesti példány művészi kvalitása azonban az általam ismert valamennyi darabot felülmúlja. 8 Az Apis bikák bekarcolt díszítésére lásd : Roeder, G. : Ägyptische Bronzefiguren (1956) 325 kk., 422 kk. 9 Az egyik oldal fokozottabb korróziója miatt hiánytalanul csak a jobb oldalon van meg. 10 Ez csak a szobrocska bal oldalán maradt épen. 8 Bulletin tS 113