Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

GARAS KLÁRA: Carlo Innocenzo Carlone

sel dolgozott, a munkatársak egy része rendszerint rokona volt, gyakran testvére, Diego (Ludwigsburg, Ansbach, Einsiedeln stb.). Legfőbb erénye, aminek páratlan sikerét, közkedveltségét is köszönhette, a virtuozitás, a könnyed és biztos alkotómódszer, a dekoratív, derűs összkép iránti érzék. Minthogy a megbízók számára is elsősorban a reprezentáció, a művek deko­ratív szépsége volt a legfontosabb s nem kívántak sem bensőséget, sem elmélyült kifejezést, az olasz dekoratőr festők — s köztük Carlone is — legtöbbször megelé­gedtek a tetszetős sémák variálásával, a gazdag összbenyomás hangsúlyozásával. A témakör is ennek megfelelően eléggé szűkösen volt megszabva. A palotákat dí­szítő freskók szinte kivétel nélkül dicsőítő allegóriák, a fejedelem erényeinek, isteni kapcsolatainak, hőstetteinek és dinasztikus célkitűzéseinek jelképes alakokkal való megjelenítése. A színhely mindig az égbolt, az ábrázoltak mindig elvont személyek, mitológiai és allegorikus-szimbolikus alakok, földi jeleneteket, a valóságból vett mozzanatokat Carlone nem vegyít a felmagasztosított személyek köré. A gazdagon kiképzett, plasztikusan modellált keretarchitektúra, melyet Carlone festményein mindig külön architektúrafestők, specialisták készítettek, határozottan elválasztja a boltozaton megnyíló égi résztaterem földi valóságától. A freskók derűsen kavargó, általában világos színekben tartott — világos-sárgás, narancsszín — csoportjaikkal az ég egyenletes világos kékjében, a rokokó könnyedséggel fodrozódó — bár még eléggé zsúfolt — kompozíció az ábrázolás valóságfölötti, felemelő s kiemelő jellegét hangsúlyozza. A páratlan rutinnal megformált, lenge öltözetű csoportok, a virtuózán megmintázott, kecsesen hajladozó figurák, a jellegzetes pikáns profilok (hegyes orrocska, kerek arc és szem) ragyogó együtteséhez Carlone, mint csaknem valamennyi társa a kor közhasznú ikonológiai kézikönyveiből, elsősorban Cesare Bipaból meríti anyagát. Az allegóriák összeállításánál megelégszik az egyszerű allegorikus képekkel, nem alkalmaz bonyolultabb, áttételes allegorikus képzeteket. Nem törekszik új­donságokra, változatosságra, rendszeresen alkalmazza saját, bevált képtípusait, kompozícióit. Egyes csoportok, részletek szinte módosítás nélkül újra és újra vissza­térnek Carlone festményein hosszú idő elmúltával is és tanúsítják, hogy a festő a saját tekintélyes vázlat- és rajzgyűjteményét, melyet a források szerint mindig magá­val vitt, mintakollekcióként használta, melyből tetszés szerint voltak összeállítha­tók a kívánt ábrázolások. 31 Természetes ilyen körülmények között, hogy freskóin állandósulnak bizonyos vonások, adottságok, s jóllehet kétségtelenül mutatkozik fejlődés és változás Carlone ábrázolás- ós felfogásmódjában, a stílusátmenetek enyhék, fokozatosak. Miután a korai festményeken még érezhető barokkos tömegszerűséget, súlyosságot a húszas évek közepére sikerült végérvényesen feloldania s ezentúl egy lazább, levegősebb, arányaiban és szerkezetében is könnyedebb, rokokó szemlélet­mód hatja át alkotásait, legkésőbbi korszakáig hű marad a dekoratív, tulajdonképpen csak kevéssé dinamikus, kellemes ritmust, derűt és bájt sugárzó, de át érzésben és cselekményben szerény ábrázolásmódhoz. Ez a par excellence dekoratív jellegű, a maga sajátos formáiban kikristályosodott udvari és arisztokratikus művészet, amelyet Carlone is képviselt, a század közepétől 31 A számtalan ismétlés közül elég ha pl. a következőket említjük : a ludwigsburgi Ahnengalerie mennyezetképéről Minerva és a művészetek csoportja csaknem azonosan a brühli lépcsőház mennyezetén, egy másik ludwigsburgi képről Apollo és a múzsák két középső nőalakja hasonlóan a brühli zeneteremben, a bécsi Daun-freskó ismétlése a prágai Clam-Gallas palotában stb. Füssli (id. m. 228) említi, hogy Carlone hagya­tékában mintegy 500 gondosan kivitelezett vázlat volt s Frisoni feljegyzéséből tudjuk, hogy Carlone utazásain ,, schöne Sachen mit etlichen Modellen bey sich führe". Fleischhauer, W. : id. m. 312. 10* 147

Next

/
Thumbnails
Contents